A Győri Püspökség Körlevelei, 1924

Tartalomjegyzék

2 121. sz. A katona­ság lelki ellátása tárgyában. melyek 1923. évi számadásukat túlkiadás- sal zárták, felmentem. Fenti összegek be­küldésére jelen körlevelemhez plebánia- hivatalonkint 2 darab befizetési lapot csa­tolok. Az Apostoli Szentszék döntése alapján (S. C. Cons. 1923. jul. 5.) 1924. január 1-től kezdődőleg a katonai személyek házassági ügyei is kizárólag az általános egyházi törvények alá esnek, azaz a hely plébánosának, illetőleg a megyéspüspök­nek hatáskörébe tartoznak. Ennek kapcsán a katonai hatóságok részéről szükséges ellenőrzés céljából el­rendelem, hogy mindannyiszor, valahány­szor katonai szolgálatot teljesítő egyén házasságot köt, a megtörtént házasság- kötésről az illetékes lelkész díjmentesen egy katonai-egyházi ügyben bélyegmentes kivonatot készítsen és azt az érdekelt katonának adja át a tábori püspökség­hez szolgálati utón leendő felterjesztés végett. A tisztviselők létszámcsökkentése a katonai lelkészekre is kiterjesztetvén, a számban erősen megfogyatkozott katonai lelkészség nem lesz képes a katonák lelkipásztori gondozását a maga egészé­ben ellátni. Ezért felhívom az egyház­megye papságát, hogy lelkipásztori gon­doskodásukat a katonai lelkészeket nél­külöző katonaságra is terjesszék ki. Ne­vezetesen pedig, ha a tábori püspök úrtól ezirányban valamire felkéretnek, az ő fel­kérésének mindenben ép úgy tegyenek eleget, mintha ez a felkérés tőlem szár­maznék és mindenben tartsák magukat a tőle veendő instrukciókhoz. A katonai lelkészeknek utasításuk van, hogy a helyőrségek hivatalos látogatása alkalmával papi házaknál kérjenek szál­lást, nehogy olyan helyen szálljanak meg, amely állásuk tisztességével ellenkezik. Felkérem a t. lelkész urakat, hogy a hivatásukat teljesítő katonalelkészeket test­véri szeretettel karolják fel és őket szál­lásra fogadják házukba. A magyar püspöki kar a súlyos erkölcsi veszedelemtől indíttatva, mellyel a mind­jobban elharapódzó házassági elválások a családokat, a keresztény társadalmat, a hitéletet és e révén magyar nemzetünket fenyegetik, közös főpásztori körlevélben emelte fel intő szavát a házassági elválá­sok ellen és mutatott reá a keresztény há­zasság szentségére és felbonthatatlanságára. Ezen közös főpásztori szózatot azzal csatolom jelen körlevelemhez, hogy azt Ntdő Papságom Vizkereszt ünnepe után a harmadik vasárnapon a szószékről egész terjedelmében olvassa fel. Az általános drágulástól indíttatva, Főtisztelendő Székeskáptalanom vélemé­nyének meghallgatásával, egyházmegyém területén további intézkedésig a követ­kező misestipendiumokat és stólailleté­keket irom elő: I Misestipendiumok. 1. Csendes misénél I2CO K; ebből iooo K a misézőé, 200 K a templomé. 2. Énekes szentmisénél 3200 K ; ebből 2000 K a misézőé, 400 K a templomé, 800 K a kántoré. 3. Ravatalos szentmisénél 8000 K; ebből 4800 K a misézőé, 1200 K a templomé, 1600 K a kántoré, 400 K az egyházfié. Az alapítványi szentmisék tárgyában 1920. évi II. számú körlevelemben 1358. sz. 5. p. alatt közzétett azon rendelke­zésem, mely szerint a misealapítványi tőkék jövedelme után »ad instar manua­lium* az előirt manualis stipendiumnak megfelelő számú szentmise mondandó ad intentionem fundatorum, jelen ren­dezésre is kiterjed. 122. sz. A magyar püspöki kar közös körlevele a házassági elválások ellen. 123. SZ. Mise- stipen­diumok és stóla­illetékek rendezése. L 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom