A Győri Püspökség Körlevelei, 1923

Tartalomjegyzék

24

iránt gyengéd szeretetét, amellyel ellenségeinek makacsságát, bármilyen megrögzött volt is, szünet nélkül ostromolta."

„Ha azonban valaki azt hinné, hogy ezek szalézi sz. Ferencnek vele született lelki tulajdonságai voltak s azon nagyon boldog emberek közétartozott, akiket Isten különös kegyelemből adományainak teljességével halmoz el, nagyon tévedne. Ellenkezőleg, Ferencnek vérmérsékletét tekintve, nyers és indulatos természet jutott osztályrészül; azonban ő eltökélvén, hogy Jézus Krisztust fogja utánozni, aki mondotta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szivü" (Máté 11, 29.), lelkének minden gerjedését állandóan figyelte és nagy akaraterejével annyira megfegyelmezte és megszelídítette, hogy amennyire lehetséges, kialakította magában a béke és szelídség Istenének képét."

„Lelkének erősségéből, melyet mindig eleven hite s az isteni szeretetnek tüze táplált, eredezett szalézi sz. Ferencnek ama gyengédsége, amelyre tökéletesen illenek az Írás szavai: „Az erősből édesség eredt" (Bir. 14, 14 ). így azután egészen természetes, hogy lelkipásztori szelídsége, amely- lyel kiválóan ékeskedett s amelyről Ctiry- sostomus azt mondja, hogy az emberek lelkének megnyerésére minden másnál nagyobb erővel bir, elérte azt, amit a szelíd lelküeknek isteni ígéret helyez kilátásba: „Boldogok a szelídek, mert ők fogják bírni a földet" (Máté 5, 4.). Különben milyen bátor lélek lakott abban, aki a szelídségben olyan példát adott, olyankor tűnt ki, amikor az Isten dicsőségéért, az Anyaszentegyház tekintélyéért s a hívek üdvéért a hatalmasokkal kellett szembeszállnia. Bár mindenkinél jobban tisztelte a fejedelmek jogait, mégis mindig szem előtt tartotta, hogy se szenvedélyeiknek ne hízelegjen, se zsarnoki hajlamaiknak ne szolgáljon."

„Nézzük most már, T. T., hogy szalézi sz. Ferenc, amint saját életével a szentségnek szeretetreméltó példáját szolgáltatta, irataival is a keresztény tökéletességnek olyan útját mutatja, amelyen mindenki biztosan és könnyen célhoz jut, úgyhogy ebben is az Ur Jézust látszik követni, „aki cselekedni és tanítani kezdett" (Ap.

csel. 1. 1.). Igen sok és remekbe készült irata van, amelyek erről szólnak; ezek között a legelterjedtebbek: egyik a Phi- lothea, a másik a Theotimus, azaz Tanítás az isteni szeretetről. Ami az elsőt illeti, szalézi sz. Ferenc elöljáróban anélkül, hogy a keresztény életet a neki sajátos komolyságából kivetkőztetné, megkülönbözteti az igazi jámborságot attól, amely az erények gyakorlását túlnehéznek tünteti fel, attól elriaszt s így csak gyengíti a lelket, aztán minden igyekezettel azt bizonyítja, hogy a szentség a polgári élet minden foglalkozásával és minden körülményeivel összefér és hogy bárki, a világban élve is, gondozhatja lelki üdvét, csak ne szívja magába a világ szellemét. Továbbá megtanuljuk tőle, hogy mi is tehetjük mindazt, — természetesen kivéve a biint, — amit mások tesznek, de egyúttal azt is, hogy ugyanazt tegyük ezentúl azért, hogy Isten kedvében járjunk, amit általában nem igen szoktak tenni; azonkívül megtanuljuk tőle mindenben megtartani az illendőséget, amit ő az erények díszes köntösének nevez; a természetet nem kiirtani, hanem legyőzni és lassanként galambok módjára apró erőfeszítésekkel szállni az égnek, ha sasok módjára nem tudunk; azaz követve az életszentség egyszerű útját, ha nem vagyunk kiváltságos tökéletességre hivatva. Komoly és világos írásmódjával, gondolatainak és véleményének finom és ünnepélyes választékosságável, amellyel a keresztény élet parancsait olvasói előtt kedvesekké teszi, rámutat arra, hogy a biint kerülni, a rosszra való hajlandóságot fékezni, a haszontalan és ártalmas dolgoktól óvakodni kell, aztán rátér a saját lélekgondozásának eszközeire, az Istennel való életközösség módozataira. Ezek után ajánlja, hogy válasszunk magunknak egy különös erényt és törekedjünk azt nagy kitartással elsajátítani mindaddig, amíg csak magunkévá nem tettük; majd az egyes erényekről szól: a szerénységről, az illedelmes és illetlen társalgásról, a megengedett és veszedelmes élvezetekről, az Isten iránt való hűség megőrzéséről, a hitvesek, özvegyek és hajadonok kötelességeiről. Végül tanácso