A Győri Püspökség Körlevelei, 1918
Tartalomjegyzék
A kánonjogi codexnek a házasságjogot érintő főbb ujitásai. Az uj egyházjogi törvénykönyv raá- | jus hó 19.-ével érvénybe lép. A mostani rendkívüli viszonyok okozták, hogy a j codex nem jutott el kellő időben az egyes lelkészek kezéhez. Hiányát minden lelkész érzi. Ezen segítendő a magyar püspöki kar f. évi ápril hó 26-án tartott tanács- kozmányából kifolyólag az egyházjog egyik fontos ágára, a házasságjogra vonatkozó gyakorlati irányú uj intézkedéseket röviden a következő rendelkezésben teszem közzé. A codex 1012. canonja hangsúlyozza a keresztény házasságról szóló, az Anya- szentegyház által mindenkor vallott alaptételt, hogy t. i. Krisztus Urunk magát a házassági szerződést emelte szentségi méltóságra. Majd rövid összefoglalásban következik a tanbeli rész a házasságról általában, melyben természetesen semmi uj nem foglaltatik (1012—1016 cc.) Az eljegyzés (sponsalitia) alatt a codex érti úgy az egyoldalú, mint a kétoldalú házassági Ígéretet. Az utóbbi a tulajdonképeni értelemben vett eljegyzés. Az uj jog szerint mindkettőre ugyanazon elvek alkalmazandók. Sem a házassági ígéret, sem az eljegyzés nem bir érvény- nyél sem a külső, sem a belső fórumban, ha nem adatott írásban, melyet a feleknek és a plébánosnak, illetve a helyi Ordinariusnak vagy a feleken kívül legalább két tanúnak kell aláírni. Ha az egyik vagy mindkét fél — akár az irás ismeretének hiánya, akár másként való akadályozottsága miatt —- nem tudja aláírni az eljegyzési okmányt, ez a körülmény az iratban felemlítendő és még egy külön tanú alkalmazandó, aki szintén aláirásával látja el az okmányt. Az eljegyzésnek megkötése nem kötelező. A házassági ígéretnek, valamint az eljegyzésnek jogi következményeit érin- tőleg az újítás az, hogy a házasság megkötésére keresetet nem alapit s ennek folyományaként még az érvényes eljegyzés sem képez többé házassági tiltó akadályt. Nem származik továbbá ezentúl az érvényes eljegyzésből sem köztisztességi bontó akadály (impedimentum publicae honestatis). Az okozott károk megtérítése iránt azonban indítható kereset az eljegyzés alapján. (1017. c.) Az eljegyzések anyakönyve továbbra is vezetendő. A jegyesvizsgálat az eddig szokott módon tartandó meg. A házasságkötésnél való közreműködésre illetékes plébános, ill. h. plébános gondosan és körültekintően vizsgálja meg,«vájjon nem forog-e fenn a jegyesek között valamely házassági akadály; jártasak-e kellőleg a hitben. A netán szükségesnek mutatkozó oktatást a hitigazságok körül, valamint az állapotbeli kötelességekre vonatkozólag végezze a szent ügy fontosságához mért buzgósággal és okossággal. Az uj jog külön canonban emeli ki (1033. c.), hogy a plébános tartozik a jegyeseket kioktatni a házasság szent voltáról, a hitvestársaknak egymáshoz és gyermekeikhez való viszonyairól, kötelességeiről. A hirdetéseket a saját, vagyis az a plébános végzi, kinek területén a hirde- tendők igazi vagy quasi domieiliummal bírnak. A vagusokra és csak egyházmegyei domieiliummal bírókra nézve a tényleges tartózkodás helyének a plébánosa az illetékes a hirdetések eszközlésére. Az uj jog elrendeli, hogy ha valamely jegyes serdült korában (a férfiaknál betöltött 14., a nőknél betöltött 12. év után) hat hónapon át más helyen vagy helyeken is tartózkodott, az Ordinarius elé terjesztendő az ügy, aki vagy elrendeli azokon a helyeken a hirdetést vagy a szabad állapotról való megbizonyosodásnak más alkalmas módját írja elő. E ponton szivére kötöm az illetékes plébánosoknak, hogy a jegyesvizsgálat alkalmával a leggondosabban igyekezzenek meggyőződést szerezni a jegyesek szabad állapotáról. Azon esetben, amilyen a legtöbb lesz, amikor a szabad állapot iránt semmi kétség sem forog fenn, a jegyesek domiciliurnán, illetőleg quasi domiciliumán kívül a többi akár egyházmegyém területén, akár másutt levő tartózkodási helyen vagy helyeken való hirdetést nem irom elő kötelezőnek. Ha a másutt való tartózkodással kapcsolatban ez irányban
