A Győri Püspökség Körlevelei, 1916

Tartalomjegyzék

54

rosult Európa öngyilkosságának tűnik fel előtte, újból fölemeli atyai szavát, mivel az atyának, kinek fiai vadul viaskodnak egymással, nem szabad fölhagyni intelmeivel csupán azért, mert könyörgései és könyei még nem arattak sikert. Különben is, ismételt békeszózata, ha a kívánt hatást még nem is érte el, de tagadhatatlanul erős visszhangot keltett, jótékony balzsamként hatott a háborúskodó nemzetekre, sőt az egész világra, és élénk vágyat ébresztett a véres elintézés minél szorosabb befejezése iránt.

Ezen óhajtott cél elérésére szolgálható mindennemű eszközre rámutatni kötelességének tartván: túláradó atyai szívvel megáldotta és — óhajtván, hogy minden hivő tegye ezt magáévá, — nyilvánosan megdicséri azon jámbor nők elhatározását, kik a böjti idő alkalmával imádkozásra és önsanyargatásra szövetkeznek avégből, hogy annál könnyebben leesdjék az Isten végtelen irgalmasságából a szörnyű csapás megszűnését.

Különösen buzdítja erre a harcoló vitézek anyáit és nőtestvéreit, hogy példájuk és szelíd hatalmuk által a családi tűzhely körében mindenkit arra ösztönözzenek, hogy szüntelen és buzgó könyörgéssel és önként vállalt áldozatokkal járuljanak most a kellemes időben, most az üdvösség napján az Isten trónja elé, hogy kiengeszteljék legigazságosabb haragját.

Sőt nagyon szívesen látná, ha az ösz- szes harcban álló nemzetek katholikus családjai a kegyes szeretet e cselekedeteit kiváló módon azon a napon gyakorolnák, mely az Isten-ember fölséges áldozatának emlékére van szentelve, aki szenvedésével Ádámnak minden gyermekét meg akarta váltani és testvérré tenni — kérve Tőle fájdalmas, de meg nem tört anyjának, a vértanuk királynéjának közbenjárása

által a kegyelmet, hogy keresztény megadással és erővel tudják elviselni a háború okozta fájdalmas veszteségeket és esedezve Hozzá, hogy vessen véget ezen oly hosszú és rettenetes megpróbáltatásnak.

A keresztény könyörületesség e cselekedetei gyarapodjanak a szentségekhez méltó járulással s erőnkhöz képest jótékony adakozásokkal a háború áldozatai s különösen a szegény hadi árvák javára.

Midőn megszivlelésül és a hívek megfelelő buzdítása végett Szentséges Atyánknak ezen szivreható intelmeit, forró óhajtását és azon reménységét közlöm, hogy emberséges gyengéd részvétből és természetfölötti szerétéiből a fenti vezeklő ájta- tosságban a semleges államok családjai is résztvesznek: különösen a nagypénteki vezekléssel, önmegtagadásokkal párosult buzgó könyörgésekre a diadalmas, biztos békeért tartom a hívek buzgóságát irá- nyítandónak és arra, hogy háborús ájta- tosságaink végzésében ne csak ne lankadjanak, hanem kitartva az önmegtagadásokban, még nagyobb tökéletességre igyekezzenek.

Tudom ugyan, hogy e nagy idők nehéz élelmezési viszonyai közt honvédelmi hazafias közérdekből s kénytelen- ségből is meg kell magunkat tartóztatnunk némely napokon bizonyos eledelektől s annak dacára mégis bőséges fölmentvényeket kellett engedélyeznem az apostoli Szentszéktől nyert hatalmam erejénél fogva az előállott különleges helyzetekre való tekintettel: ámde azért az önmegtagadásban, a vezeklésben, a böjtölésben, a nagyobb tökéletességre e nehéz időkben is lelkesítsen bennünket nagy sz. Vazulnak a nagyböjt IV. vasárnapi officium II. noc- turnusának olvasmányaiul szolgáló gyönyörű homiliája, melyből ide is följegyzek ennyit: „Jejunium profetas genuit, poten-