A Győri Püspökség Körlevelei, 1916

Tartalomjegyzék

145 XIX. 6664. sz. O császári és apostoli királyi Felsége, IV. Károly király a kormány­zatot átvette. Népeimhez! Hazámmal és hű népemmel együtt mély megindulással megrendülve állok ama nemes uralkodó ravatalánál, aki közel 70 éven át viselte gondját a monarchia sorsának. A Mindenható kegyelme kora ifjúságában hívta trónra őt és erőt adott neki, hogy késő agg koráig súlyos emberi szenvedésektől meg nem ingatva és meg nem törve, kizárólag uralkodói tiszte és népeinek forró szeretete által eléje szabott kötelességeinek szentelje magát. Az Ő bölcsesége, belátása és atyai gondosko­dása alkotta meg a békés együttélés és szabad fejlődés állandó alapjait. Súlyos zavarok és veszélyek közül jó és rossz időkön át ő vezette Ausztria és Magyar- országot a béke hosszú, áldásos idején keresztül a hatalomnak arra a magas pol­cára, amelyen ma hű szövetségesekkel karöltve állja a harcot a mindenfelől reá­törő ellenséggel szemben. Az Ö művét kell folytatnom és be­fejeznem. Viharos időben lépek őseimnek, fenkölt elődöm által teljes fényében reám hagyott tisztes trónjára. A cél nincsen még elérve, nem tört még meg ellenségeimnek az a balhiedelme, hogy támadásaik foly­tatásával legyőzhetik, sőt szétrombolhatják a monarchiát. Egynek érzem magam népeimmel ab- I bán a hajthatatlan elhatározásban, hogy I végig küzdjem a harcot olyan béke ki­küzdéséig, amely biztosítja a monarchia fennállását és a zavartalan továbbfejlődés szilárd alapjait. Büszke bizalommal szá­mítok reá, hogy hős véderőm, népeim áldozatkész hazaszeretetére támaszkodva, hű fegyverbarátságban szövetséges had­erőkkel, Isten segítségével vissza fogja verni az ellenség összes támadásait és győzelmes befejezéshez juttatja a háborút. Éppen olyan megingathatatlanul bízom abban, hogy monarchiám, melynek hatalma a benne egyesült két államnak régi tör­vényekben megirt, harcban és veszedelem­ben újra megpecsételt, elválaszthatlan sors­közösségében rejlik, be- és kifelé meg- edzve és megerősödve fog ebből a hábo­rúból kikerülni és bízom abban is, hogy az összetartozandóság tudatától és mély hazaszeretettől áthatva, a külellenség le­verésére áldozatkész elszántsággal egyesült népeim együtt fognak működni a békés erőpótlás és megújhodás munkájában is, hogy a belső virágzás, fejlődés és meg­erősödés korszakát biztosítsák a monarchia két állama és a hozzájuk csatolt tartomá­nyok: Bosznia és Hercegovina számára. Amidőn az Ég kegyelmét és áldását kérném magamra, hazámra és szeretett

Next

/
Oldalképek
Tartalom