A Győri Püspökség Körlevelei, 1916
Tartalomjegyzék
Oly nagy jó, oly drága kincs volt I. Ferenc József élete nekünk, a magyar nemzetnek, az egységes, önálló és független magyar hazának, a magyar szent korona tagjainak, törvényes dinasztiánknak, a monarchiának, az európai békének, mely most oly borzalmasan meg van zavarva és az emberiségnek, hogy érette búzgó imádság epedez százezrek ajkain. Ezeréves magyar hazánk 57 uralkodója közöl, fejedelmeit és királyait egybefogva, egyetlen egy sem érte el azt a kort, mely már a zsoltárosok korában is jól meghaladta az emberi életkor átlagos véghatárát, mert „a mi éveink napjai hetven esztendő, jó erőben nyolcvan esztendő s mi azok felett van, fáradtság és fájdalom, mert eljő az ernyedés és elragadtatunk". (Ps. 89.) És boldogult jó királyunk, ki f. évi aug. 18-án 86-ik életévét töltötte be, ami szinte páratlanul áll nemzetünk történelmében, közel 68 évig ült őseinek dicső trónján, abban a szédítő magasságban, mely miatt a költőnek is fohászkodásra nyílnak ajkai: „Isten segíts! Királyok Istene, Emeld fel hozzád a király szivét Értelme legyen, mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy, aki fényben milliók felett van, Legyen dicsőbb erényben, hatalomban." Igen dicsőbb, de hisz dicsőségesen uralkodó minden király. Ez a szólam kijár minden királynak s főleg minden magyar királynak, kik hozzá az apostoli királyi cím és jog páratlan egyházi kiváltságának is birtokosai. És méltán, mert valóságos dicsőség fényözönével övez minden magyar királyt már legfőbb méltóságánál fogva. A magyar király személye szent és sérthetetlen (1848: 3. t. c.), Isten előtti felelőssége közvetlenül és sérthetetlenül fönnállván, uralkodó cselekményeiért miniszterek felelősek a nemzet előtt. A király élete, méltósága és hatalma ellen törők, mint felségsértők bűnhődnek. (1878: 5. t. c.) A király a legfőbb méltóság, képviselője az állam személyes akaratának és cselekvőségének, feje a törvényhozó és kormányzó hatalomnak és kútforrása minden más hazai méltóságnak, habár ezen legfőbb hatalmát nem kénye-kedve szerint, hanem csak az ország alkotmánya és a nemzetnek alkotmányszerű befolyása mellett gyakorolhatja. A törvényhozás körül az országgyűlés összehívása, megnyitása, elnapolása, vagy feloszlatásának, nemkülönben berekesztésének joga az övé, van kezdeményezési joga is és a törvényszentesítési jog is a királyé, még pedig a koronás királyé. A kormányhatalom körül a legfőbb kinevezési jog, a legfőbb felügyeleti jog, a követküldési és elfogadási jog* hadüzenet és békekötési jog, pénz- verési s kibocsátási jog az övé; ő a legfőbb hadúr, övé a legfőbb bírói tiszt, a kegyel- mezési joggal övé a kiváltságok, címek, rendek osztogatásának joga, akit királyi udvartartás vesz körül. Ez a különben valóságos dicsőség és fény azonban csak akkor nyer ellenállhatatlanul vonzó melegséget, szivet-lelket meghódító erőt, ha az uralkodó, a király
