A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
7 hetetlen fölsége „mert erre hivattattok, — úgymond sz. Péter — mivel Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétekés eljuthassatok hozzá, ki nemcsak ut és igazság, hanem élet is. III. Az élet az emberi természet legerősebb ösztöne, mely annyira borzad az enyészettől, hogy igaz istensége mellett egyszersmind igaz emberségének bizonyságául még Krisztus Jézusban is megnyilvánult a halál borzadalma. Azért röppent ki ajkain a Getszemáni- kertben : „Szomorú az én lelkem mindhalálig . . . Atyám! ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem; mindazáltal nem amint én akarom, hanem amint te!“2 Azért kiálta nagy szóval a keresztfán: „Én Istenem! Én Istenem! miért hagytál el engem?"3 Krisztus Jézus az élet nemcsak oly értelemben, hogy ő mint igaz Isten minden élet forrása a világon: „Őbenne vala az élet114 szent János szerint, hanem oly értelemben is, hogy „az élet vala az emberek világossága* .ü Ez az az élet, melyről azt mondja az apostol: „Amint Adámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek. “6 Meg- eleveníttetnek a kegyelem élete által, melyet, megváltván bennünket az ördög és bűn rabságából, legyőzvén halála által a halált, vére árán szerzett Krisztus Jézus, aki már a földön feltámaszt bennünket a bűn lelki halálából, visszaállítja bennünk a bűn által lerontott isteni képmást és hasonlóságot s éltet ben- 1 1 I. sz. Péter 2, 21. — 3 Sz. Máté 26, 39. — * Sz. Máté 27, 46. — 4 Sz. Ján. 1,4. — 6 U. o. — 6 I. Cor, 15. 22. nünket, mint a szöllőtő a szöllővessző- ket. „En vagyok — úgymond — a szöllőtő, ti a szöllővesszőkúgy, hogy mondhatjuk az apostollal: „Elek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem",2 amely életet ha utolsó leheletünkig megőrizünk, elkerüljük örökre az élet forrásától való elszakíttatásunkat, mely szt. Ágoston szerint : „Súlyosabb és rosszabb minden rosznál ... az a legrosszabb halál, mikor a halál nem ér halált."3 Ennek ellentéte az az élet, melyet Krisztus Jézus legfőképpen a méltó szt. áldozások által tart lenn bennünk s mint- egy valónkba ülteti a dicsőséges feltámadás zálogát. O mondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örökélete vagyon és én föltámasztom Őt az utolsó napon."4 Ezért az életért testesült meg a bol- dogságos Szűz Mária szűz méhében az Üdvözítő. Nyiltan mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen."3 Ezért küldött engem is hozzátok munkatársaimmal, az Úrban kedves testvéreimmel együtt, kik Krisztus helyett követségben járunk nálatok, hogy az ő igazságát hirdetve, az ő útját szóval és példával megmutatva, az Isten titkainak sáfárjaiként a szentségeket és a szentelményeket buzgón kiszolgáltatva, a kegyelem életét feltámasszuk, ápoljuk és gyarapítsuk bennetek, különösen e példátlanul nehéz időkben, melyek erkölcsi és anyagi legjobb erőink hősies megfeszítését kívánják mindnyájunktól a harctéren, avagy itthon és mindenütt a diadalmas biztos béke napjának mielőbbi felderítéséért imádsággal és áldozatos munkával, a szenvedések enyhítésével, a szegények, özve1 Sz. Ján. 15, 5. — * Gál. 2, 20. — 3 De Civ. Dei j I. 10. c. 11. — 4 Sz. János 6, 55. — 3 Sz. Ján. 10, 10.
