A Győri Püspökség Körlevelei, 1914

Tartalomjegyzék

196 rágzása, s vallásos kölelességeiknek hű­séges beteljesítése. Mozgósításunk hírére első utjok az Isten szentegyházába vezette őket. soha nem látott buzgósággal a szent­ségekhez járultak, olvasót vettek maguk­hoz, s keblükbe a Boldogasszony meg­szentelt érmét, s indultak a csatatérre, mely annyi keresztet hozott: a hősök mel­lére, az elhunytak sírjára, s hátramara­dottak fájdalmának türelmes hordozására. S mert így készültek, csoda-e, hogy hősi küzdelmeikben is, halálukban is lobi) volt bennök az emberi bátorságnál, vi­tézségnél s önfeláldozásnál? Azért éi, lo­bog bennünk a reménység fénylő lángja, hogy a mi Üdvözítőnk és megváltó Krisz­tusunk, aki megsiratta hazájának előre­látott pusztulását, megkoronázza a hősö­ket, kik hazájok romlásának útját állva, annak védelmére életüket készségesen fel­áldozták. Mivel rójjuk le azonban mi elesett hőseink iránt való hálánkal és igen nagy tartozásunkat? Érezzük, hogy emberi hála és földi segítség itt nem elég. Ami legdrágábbunk van, azt adjuk, azt ajánl­juk föl lelkűk vigasztalására és segítsé­gére: Krisztus Urunk nagy áldozatát, a szentmisét. Engesztelje meg a szentmise áldozata mennyei Atyánkat, s törölje le hőseink leikéről, ami marad rajta, a bűn szennyét, s vegye őket apáik lakába; szá- rítgassa e szentmise a hátramaradottak könyeit, s enyhítse megszentelt fájdalmu­kat, mindnyájunkban pedig öregbítse, szi­lárdítsa a hitet jóságos Istenünk iránt, hogy az Ő utjain járhassunk életünk min­den napjaiban. E kegyeletes megemlékezésre és az el­hunytak leikének segítségére int minket hűséges Anyánk, az egyház is, mely elkí­séri áldásaival és őrködő gondviselésével gyermekeit a bölcsőtől a sírig, s azontúl is mellettünk áll a világ végéig. Erre int hazafiak kötelességünk is, mely egyenesen parancsolja, hogy hőseink érdemeit soha feledésbe jutni ne engedjük, s minden al­kalmat megragadjunk, amikor irántuk való viszonos odaadásunkat szóval és tet­tel bizonyíthatjuk. E fontos és magasztos okokból elren­delem, hogy a háborúban elesett testvére­ink lelki üdvösségéért, f. évi december 30-án, a nt. plébános urak plébániai templomukban énekes és Uberáš gyász­misét tartsanak, amelyről a híveket a megelőző vasárnapon értesítsék, s arra az iskolákat és hatóságokat a szokásos módon meghívják. A karácsony nyolcada miatt szükséges felmentvényt a S. R. Congregációtól eleve kikértem, mely minden plébánián egy Requiem misét engedélyezett. Győr, 1914. december 15. A hozzám érkező jelentésekből vigasz­talással és őszinte örömmel látom és egy­ben tapasztalom is, hogy a hadbavonul- tak és folytatólag vonulók lelki ellátása, fegyvereink győzelméért való áj Latossá­gok megtartása, a sebesült katonák testi- lelki gondozása, az iskola és tanítás ügyé­nek hathatós felkarolása érdekében a nt, egyházmegyei Papság és a hívek mily lélekemelő buzgóságot tanúsítanak és mennyi áldozatot hoztak ez időig is. Valóban nem csupán nagy időket élünk, hanem kitartó munkánk és áldo­zatkészségünk révén e nagy időknek, me­lyek hivatva vannak országunk jövőjét megszilárdítani, részeseivé is válunk. De legyünk egyben e nagy időknek tanúi is. Hazafias fáradozásunkkal emléket állí­tunk, legyen azonban gondunk rá, hogy ez emléket a későbbi kor fiai is megis­merhessék és azon okulhassanak. 7677. sz. A háború folyamán kath. szel­lemben végzett munkás­ságról fel­jegyzések készíten­dők és je­lentés teendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom