A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
141 XVI. 5235. sz. A szolgai munkákra vonatkozó egyházi tilalomnak időleges felfüggesztése. A hazánk védelmére elkerülhetetlenné vált általános mozgósítás az anyagi munka terén, főleg a mezőgazdaságnál természetszerűleg felette nehéz állapotokat teremtett. Most vagyunk a nagy munka idejében, a munkáskezek java pedig tőlünk távol teljesiti hazája és szülőföldje iránt tartozó kötelességét. Az itthonmaradottak- nak minden erejüket és tehetségüket megfeszítve, minden időt felhasználva kell dolgozniok, nehogy a megfogyatkozott munkaerő hiányában a jelen és jövő év termése, — melyre soha nagyobb szükségünk nem volt — veszélybe jusson. Ezen fontos okból amig a mai háborús állapot alatt a sürgős és halaszthatatlan munka ideje tart, mind a vasárnapokra, mind az ünnepekre, megadom az egyházi felmentvényt a szolgai munkák végzésének tilalma alól, oly megszorítással mégis, hogy a szolgai munkák csupán a délelőtti istentisztelet megtartása után kezdhetők meg. Ehhez képest ahol annak szükségessége is fenforog, vasárnapokon a délelőtti istentisztelet megtartásának idejét a fenti cél elérésének s a hivők óhajának figyelembevételével korábbra, a reggeli órákra tehetik a nagyontisztelendő plébános urak. A délesti isten- tisztelet viszont, ha a helyi viszonyok úgy javasolják, későbbre, akár az estéli órákra helyezhető, hogy az otthon maradottak, s akik munkájukból már hazatértek, azon megjelenhessenek. Nagyboldogasszonynak és Szent István királyunknak, mint hazánk ősi és mindenkor segítő pártfogóinak ünnepén alázatos és önfeláldozó hódolatunk zálogául, az istentisztelet rendje változatlanul maradjon. A szentmise-hallgatása kötelező marad; sőt abban kell bizakodnunk, hogy e nehéz időkben nem akadhat senki a községben, aki vasárnaponkint és az ünnepen az Istenházában meg ne jelenjék. Minden község szine-virága, kivirult reménysége és drágábbnál-drágább kincse a csatatéren küzd; az otthonmaradottaknak egyenes kötelezettsége, hogy összetartva, közös imádság utján a távollevőkkel a lelki kapcsot fentartsák, őket a seregek Urának védelmébehelyezzék, magoknak pedig újabb erőt gyűjtsenek és zaklatott szivüknek megnyugvást. A prédikációt — ha a szokottnál rövidebb időre szabják is — el ne hagyják a nagyontisztelendő lelkipásztorok. Az Isten igéje semmi földi viszontagsághoz nincs kötözve,1 s bármily súlyos helyzetben vagyunk is, az Ur Jézus szava: az evangélium, az örömhír el ne némul- jon ajkunkról. Az ur beszéde ma lett olyan drága, mint volt Sámuel próféta idejében.2 így jut a hívek lelke nyugalomhoz és veti le a gyarló test aggodalmait, minden bizodalmával lassankint az Istenhez fordulván. 1 Timot. II. lev. 2, 9. — * Királyok I. könyve. 3, 1.
