A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
117 XI. Krisztusban Szeretett Papjaim és Híveim! r^ff^°^ára Van a^a^mam Benne*eket> Krisztusban Szeretteim, ezen meg- ^szólítással üdvözölni, mert, amint tudjátok, dicsőségesen uralkodó Szentat^nk- ^‘us ^aPa Ő Szentsége azon lelki kapcsolatot, amellyel három év előtt a győri egyházmegyéhez fűzött, feloldotta, ff jMiként egykoron Ábrahám követte a parancsszót: „Menj ki föl- ílli^^p dedről. . . s jöjj ama földre, melyet mutatok nekedu (I. Móz. 12, l.), akként fogadom lelkem alázatosságában a felsőbb rendel- kezést, amely elválaszt a szeretett győri egyházmegyétől és a ÉW Qíczäiaá kalocsa-bácsi érseki főegyházmegyében jelöl ki számomra uj munkateret. A távozás pillanatában a legkülömbözőbb érzelmek ostromolják megrendült bensőmet. Egyfelül remegve gondolok uj hivatásomra, mert én, aki erőim, képességeim fogyatékosságát mélyen átéreztem a kisebb felelősségű püspöki méltóság átruházásakor, a nagyobb felelősséggel járó uj méltóság reám hárulása alkalmával kell, hogy még fokozottabb mértékben érezzem helyzetemnek súlyát. Másfelül fájdalommal tölt el a tény, hogy meg kell válnom a szeretett győri egyházmegyétől, amelynek papságát, híveit szivembe zártam, amelyben reméltem, hogy végső leheletemig szolgálván az Urat, egykor fáradt szemeimet lehunyhatom. Az imádandó Gondviselés máskép rendelkezett csekély személyem felől. Uj hivatalom vállalásakor nem is meríthetem bizodalmamat máshonnan, mint a lelkek Főpásztorától; végzésében felismerem hatalmának nagyságát, melynél fogva gyakran a gyöngéket, erőtleneket választja ki céljainak megvalósítására, hogy annál nyilvánvalóbb legyen a saját kegyelmének ereje. Midőn ilykép a jövőt illetőleg megnyugvást keresek, egyúttal a múltra nézve mélyen átérzem azt a kötelességemet, hogy mindazon jóért, amit a lefolyt három év alatt a győri egyházmegye papsága és hívei részéről tapasztalnom adatott, ünnepélyesen lerójjam hálámat és köszönetemet. Krisztusban Szeretteim! Talán hivalkodás nélkül alkalmazhatom törekvéseimre az apostol szavait, mert magatok ellenőrizhetitek és láttátok, hogy „az első naptól, melyen beléptem . . ., mint voltam veletek minden időben, szolgálván az Urnák, minden alázatossággal. . ., hogy semmit sem vontam meg, ami hasznos, hogy nektek ne hirdettem és ne tanítottalak volna titeket(Ap. csel. 20, 18—20.) Minden4362. sz. Főpásztor bucsuzása.
