A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
15 III. 421. sz. A vásáros ünnep napok megszenteléséről. Istennek kegyelméből megkezdjük a nagyböjtöt. A Magasságbelinek mindenkor tartozunk szolgálattétellel, és Ô hozzánk való irgalmasságából kegyelmeit mindenkor készen tartja számunkra. Mégis, Krisztusban szeretteim, a nagybőjti időszakra méltán lehet alkalmazni sz. Pálnak szavait: íme, most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja! (11. Kor. 6, 2.) mert az ezen napokban felhangzó buzdítások, a visszaemlékezés Krisztus szenvedéseire, különösen alkalmasak arra, hogy magunkba szállásra, bünbánatra, az Istennel való egyesülésre indítsanak és ezzel üdvösségünket munkálják. Jelen főpásztori szózatomnak célja is az, Krisztusban szeretett Híveim, hogy titeket általa az Istenhez vezesselek. Mivel pedig az üdvösségnek igen fontos, nélkülözhetetlen és áldásos eszköze a vasár- és ünnepnapok megszentelése, azért erről az igazságról akarok a mostani alkalommal hozzátok szólani. Olyan parancsa ez az Istennek, amely a többinek teljesítését is mintegy magában foglalja, mert a ki méltó módon megszenteli a vasár- és ünnepnapokat, az erőt és ösztönzést nyer az Isten többi parancsolatának hűséges, örömteljes követésére. Éppen azért az ünnepek megtartása mindenkor és mindenhol fokmérője valamely nép vallásosságának. Amely nép szentül tartja ünnepeit, azokat arra használja, hogy Istennel és lelke üdvösségével foglalkozzék, az a nép halad a jóban, egészséges, tiszta erkölcsében ; ellenben az a nép, amely ünnepeit szentségtörő módon bűnös élettel fertőzi meg, megfogyatkozik hitében, erkölcsében, erejében, széjjel züllik. Ha ilyen főbenjáró fontossága van az ünnepek megszentelésének, szívleljük meg, Krisztusban szeretteim: Miért és hogyan kell az ünnepeket megszentelnünk? I. Legsúlyosabb ok, amely az ünnepek megszentelésére kötelez, a mi legfőbb Urunknak, a mindenható Istennek határozott, erős parancsa. Már az ó-szövetségben kijelentette akaratát ezen ünnepélyes szavakban : „Megemlékezzél, hogy a szombat napot megszenteljed. Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgaidat. A hetedik napon pedig a te Urad-lstened szombatja vagyon, ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad, se leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény. Mert hat nap alkotta az Ur az eget és földet, a tengert és mindazt, ami azokban vagyon, de a hetedik napon megnyugodott, azért áldotta meg az Ur a szombat napot s megszentelte azt“ (II. Mos. 20, 8—11.) Az Isten mindenkor munkálkodik, fáradtság nélkül; azért a fenti szavaknak az emberi felfogáshoz alkalmazott értelme az, hogy az Isten a teremtés művét egymást követő időszakokban engedte végbemenni, pihenése pedig annyit jelent, hogy az időszakok lezárta után újabb teremtés nem
