A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
4 adások, tanulságos felolvasások. Kérve-kérem kedves papjaimat, hogy ezen munkájukban tartsanak ki a jövőben is, sőt lehetőleg fokozzák és terjesszék azt szélesebb körökben. Legyünk azzal tisztában, Krisztusban Szeretteim, hogy a mostani viszonyok közt nem szorítkozhatunk csupán csak a szószék munkájának ellátására, ha mindjárt az a hitélet igazi gyökere s fog is maradni mindenkorra. A szószéket, az Isten igéjének buzgó, lelkes, alapos, a természetfölötti igazságokból táplálkozó erejét nem pótolja soha semmi. Ez tehát első és elmulaszthatatlan kötelességünk. De a szószék mellett van az igazság terjesztésének más eszköze, más tere is, amelyet figyelmen kívül hagynunk, súlyos kötelességmulasztás és károsodás nélkül, nem lehet. Vannak igazságok, amelyek célszerűbben tárgyaltatnak az előadói, a gyüléstermekben, mint a szószéken. Vannak a közönségnek szükségletei, melyek a mindennapi életből fakadnak, szorosan nem tartoznak a természetfölötti élet körébe, de annak a természeti renddel való szoros kapcsolata folytán, erősítésére szolgálnak, a híveket amahhoz közelebb viszik. Azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sokan, talán önhibájukon kívül is, elesnek a szentbeszéd hallgatásának alkalmától, mig egy-egy délutáni, vagy esti társasösszejövetelre módjuk és érkezésük is van. Végül számoljunk azzal a másik ténynyel, hogy a lélekmérgező eszméknek van szószékük a krajcáros lapokban, a ponyva- irodalomban, vándorelőadásokban. Mindezen jelenségek kötelességünkké teszik, hogy a templomi szószék mellett, betöltsük hivatásunkat a társadalmi szószéken is: az egyesületekben, a jó iratok terjesztésében, amilyenek különösen a Népszövetség és a Szent István-Társulatnak kiadványai, a katholikus sajtó pártolása és terjesztése által. Katholikus közönségünk nagy örömmel, hálával fogadja, sőt várja is a felvilágosító munkát. Örömmel látja, ha a tudomány, társadalmi, gazdasági haladás cégére alatt világgá bocsátott nagyhangú állításokat alapos, higgadt érveléssel a maguk hitványságában bemutatjuk s megnövekedett önérzettel, hálával ragaszkodik kipróbált, lelkét felemelő, kielégítő katholikus meggyőződéséhez. Ezt a népmentő munkát kötelességünkké teszik a körülöttünk készülődő külső események. Aránylag rövid idő múltán számolnunk kell a szavazati jog kiterjesztésével. Uj néprétegek fognak a választó urnánál érvényesülni, a parlament összetétele átalakulás elé néz, a törvényhozás termében világnézetek harca indul meg, legszentebb érdekeink : egyházunk jogállása, az iskola, nevelés kérdései kerülhetnek szóba. Népünket e nagy küzdelemre ne bocsássuk iskolázatlanul. Tanulja meg idejekorán, hogy milyen nagy érdekei forognak kockán, milyen felelősség terheli a szavazót, mint egyes embert, mint a családnak, kögségnek tagját, az államnak polgárát. Vallásos és meg nem alkuvó hazafias érzésű katholikus népünk az egyháznak, országnak, trónnak legbiztosabb, erős támasza e hazában. Tegyük öntudatosan vallásossá, hazafiassá népünket, olyanná, hogy számot tudjon adni józan, becsületes meggyőződéséről s ne legyen olcsó prédája az ámításnak és hazugságnak. Közelebbi időben foglalkoztatni fogja a törvényhozást a tanítói fizetések rendezésének ügye, a lelkészi kongrua, s ha annyi ünnepélyesen tett ígéret nem hagy cserben, a katholikus önkormányzatnak fontos kérdése. Valamennyi kérdés olyan, amely valóban megérett arra, hogy rendezést nyerjen, mert minden halogatás csak csökkenthetné a megoldástól reménylett siker s megnyugtatás értékét. Magyarország főpásztorai teljes mértékben át vannak hatva az ezen nehéz
