A Győri Püspökség Körlevelei, 1912

Tartalomjegyzék

65 képviseli a templom a művészetet a ki­sebb és nagyobb városokban is. Mert ha történnek is ezirányban tiszteletreméltó törekvések, amelyek a városok műizlésé- nek emelését célozzák és munkálják, ren­desen mégis az egyház az, amely a váro­sokban is állandó művészeti szemléltető oktatást nyújt nagyszámú híveinek. A nem­zet szellemi vezetőire nézve tehát nem le­het közönyös, milyen az a forrás, amely­ből a nemzet milliói ezen nemesebb érte­lemben vett élvezetek merítik, esztétikai képzésüknek első elemeit nyerik. A világi művészetek iránt való fogékonyságnak mintegy bevezetője : a templom művé­szete. Ám sajnos, az egyházi művészetek mai helyzete vajmi kevéssé felemelő képet nyújt és felette ritkán alkalmas e magász- tos misszióra. Leszámítva aránylag kevés régi egyházi műemlékeinket, az újabb egy­házművészet terén a legszomorubb deka­denciát észleljük. E súlyos bajoknak úgy látszik kettős gyökere van. A klérus esztétikai és mű- történelmi képzettségének hiányossága a bajok első forrása. A modern haladás szé­dületes rohama és kiterjedtsége, a klérus vállára eddig nem igen sejtett ezernyi ter­het rótt. A pap nem csupán híveinek lelki­atyja és szorosan vett lelki vezetője, ha­nem a modern élet bonyolult szövedéké­ben vezetője, tájékoztatója is legyen. — Különösen a vidék népe minden bizalma papjában összpontosul, s tőle várja min­dennapi életében is irányítását. Ezért szükséges a papság képzésének mennél inkább való kiszélesítése, jelesen az egy­házi művészet terén, mert az életben úgy­szólván napról-napra művészeti kérdé­sekkel áll szembe: templomát gondoznia kell; buzgalmában uj és újabb megrende­léseket eszközöl, vagy a hívek ajándé­kait kell elfogadnia, esetleg azokat vásár­lásaikban tanácsaival ellátni. Nem csoda, ha legjobb akarata mellett zavarba jön, vagy téves utakra tér és leleményes ügy­nökök áldozatává lesz. Ezeken a termé­szetes nehézségeken egyelőre csak egész­séges egyházművészeti politika segíthet, amelynek feladata: alkalmat nyújtani a lelkészkedő papságnak, hogy rövidesen egy tanfolyam keretében a hatáskörébe tartozó egyházművészeti megrendelések­ben szolid alapelveket sajátíthasson el és ne üljön fel mindenféle hangzatos reklám­nak s nagyhangú kolportőrnek. A kiok­tatásnak elsősorban gyakorlati célzatúnak kell lennie, vagyis a klérusnak öntuda­tára kell ‘hozni, hogy az eddig divó meg­rendelési, kezelési rendszer nagyobbára helytelen: másrészt meg kell mutatni az utat, amelyen haladnia kell, ha megren­deléseiben úgy az egyház nemes intentioi- nak, mint a művészet követelményeinek eleget óhajt tenni. A másik baj, hogy műkereskedőink elfogadván a laikus ipar terén is divó módszert, az olcsó gyári előállítást s vele a selejtes termelést, nem mint közvetítők és termelők, henem mint műintézetek szerepelnek, amelyek igen kis, vagy tehet­ségtelen munkásokat alkalmaznak nem csupán a tervezetek elkészítésénél, hanem kivitelénél is. Ezen műkereskedők főbűne, hogy kizárták a közvetlen érintkezést a megrendelő és a művész között s nem al­kalmaznak valódi tehetségeket, művésze­ket. A klérus műizlésének legrosszabb, bár nem rosszakaratú megrontói éppen a műkereskedők. A klérus kioktatását célzó eljárásnak tehát egyik főfeladata, hogy az újabb időben teljesen, vagy nagyobbrészt megszakadt összeköttetést a megrendelő és a művész között ismét helyreállítsa. Igazi művészet csak a kettőnek összemű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom