A Győri Püspökség Körlevelei, 1912
Tartalomjegyzék
2 234. sz. Liszt Ferenc szobrára ada kozás. szívvel most, midőn még alig néhány napja hántoltuk el a földbe, amelyért oly égő hittel, oly odaadó szeretettel, oly áldozatos lélekkel dolgozott. A székesegyházban e hó folyamán magam mutatom be érte a fölséges áldozatot, amelyre a kath. intézeteket, egyesületeket és vezetőiket is meghívom. Elrendelem továbbá, hogy a folyó hónap valamely közelebbi alkalmas napján tartassák a plébánia templomokban ünnepélyes requiem, melyre a kath. intézetek, egyesületek és vezetőik meghívandók, úgyszintén a tanulóifjúság is fölvezetendő. A requiem előző vasárnap a szószékről kihirdetendő, a nagy halott érdemeinek méltatása mellett. A requiem napján a harangok félórán át meghuzandók. Előreláthatólag emlékművel is megörökítjük a nagy kath. Vezért. Ez ügyben azonban akkor fogok a Ntdő Papságomhoz fölhívást intézni, haamegálla-, podás már megtörtént. Győr, 1912. január 10. Szobrot Liszt Ferencnek! Szobrot a magyarnak, a nagynak, a jóságosnak! Adakozzék a pap, mert híthű volt, adakozzék az úr, mert gavallér volt, adakozzék a művész, mert művész volt, a nép, mert dalait megnemesíté, és adakozzék a szegény, mert mindenéi nekik adta 1 Az Orsz. Liszt-jubileum-bizottság megbízásából: Gróf Zichy Géza.“ Különösen kiemelem azon kimagasló érdemeket, melyet Liszt Ferenc kiváltképpen az egyházi zene művelése terén szerzett; hangsúlyozni kívánom azt a kötelességünket, mellyel hazánk nagyjainak emlékét hálás tiszteletben őrizni tartozunk. A Liszt-szobor ügyét annál melegebben ajánlom kedvelt Papságom hathatós támogatásába, mert Liszt Ferencnek, egyházmegyénk nagy Szülöttjének akarunk méltó emléket állítani. A szoborra szánt adományok a Magyar Földhitelintézethez (Budapest, V., Bálvány-utca 7. szám) küldendők. Győr, 1912. január 10. A Liszt Ferenc születése századik évfordulójának megünneplésére alakult országos jubileumi bizottság a következő fölhívást bocsátotta közre : „Szobrot Liszt Ferencnek! — Egy nagy magyar ember születésének századik évfordulóját ünnepeljük most; remekműveit előadjuk, emlékét fölelevenítjük, nagyságát, jóságát dicsőítjük. Néhány nap múlva az ünnepi mámor el fog múlni, a hatalmas hangcsodák akkordjainak utolsó rezgése is elszáll, dicsőítő szavainkat elkapkodja az őszi szél, s bár művei örök- életüek, az ő egyénisége csak azok szivében fog élni, akik ismerték. Öreg vagy öregedő szivek ma már, melyeket remegésbe hoz egy név, és a szép, galambfehér fürtök lengésének emléke . . . Szives tudomására hozom Ntdő Papságomnak, hogy mivel nagy súlyt fektetek arra, hogy körleveleim minél hamarabb jussanak el a plébániákra, azok az 1912. évi január hó 1-től kezdve nem az esperesi hivatalok közvetítésével, hanem egyenesen a plébánia-hivatalokhoz címezve 1 küldetnek. Gondoskodtam arról is, hogy ugyancsak már a folyó évben a Segédlelkész urak is megkapják a körleveleket. Utasítom ennélfogva a Plébános urakat, hogy a kellő számban küldendő körlevelekből mindenkor egy-egy példányt adjanak át a Káplán uraknak. A Segédlelkész uraknak pedig meghagyom, hogy a körleveleket szorgalmasan olvassák és bekötve gondosan megőrizzék. 235. sz. Körlevelek szétküldése 1912-től; megkapják a segédlel- tészek is.
