A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
3 magában az erőt a mérséklettel, a buzgósá- got nyugodtsággal, a szigorúságot szeretettel. De minek folytassam tovább mindannak fölsorolását, amit az Isten a püspöki méltóságban levőtől elvár; amit elmondottam, abból is nyilvánvaló feladatom nagysága és számolva erőimnek, képességeimnek elégtelenségével, hivatalba lépésemnek küszöbén a csüggedésnek kellene elfognia: megkezdjem-e a nagy munkát — és már az első lépéstől vissza kellene riadnom, ha nem öntene belém bizalmat a tekintet Istenre és ti reátok, Krisztusban szeretett híveim. Lelkem alázatosságában emelem föl szemeimet az én Uramhoz, Istenemhez s bizton hiszem, hogy a művet, amelyet bennem megkezdett, be is fejezi. Nem sújt le gyarlóságom tudata, ha meggondolom, amit az Apostol mond, hogy e világnak erőtlenéit választotta az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, hogy egy ember se dicsekedjék színe előttA Fölemel a gondolat, hogy minden munkámban, fáradozásomban velem van az én Uram és Üdvözítőm, sőt elől jár, készíti az utat, kisér jártamban s ami erőtlenségemtől nem telik, pótolja, betetőzi kegyelmével. «Emeljétek fel szemeiteket, mondd az Úr tanítványainak, midőn a szamaritánusok tartományának térítését megkezdette és lássátok a földeket, mert megértek már az aratásra». Nem a gabonaföldeket értette, hanem az aratást a nép lelkében, amelyhez ő vetette el a magot, de apostolainak Ígérte, amint az be is következett, hogy aratni fognak és befejezik a térítést. « Aki arat, jutalmát veszi és terményt gyűjt az örök életre, hogy aki vet is, együtt örüljön azzal, ki arat. En titeket aratni küldöttelek'»A Az Isten mezején ti vagytok, Krisztusban szeretteim, a termő buzakalászok, apák, anyák, gyermekek, az ártatlan kisdedek, az isteni gazdának 1 1 I. Kor 1, 27, 29. 2 Ján. 4, 35; 36, 38. mindmegannyi drága, mert vérével megváltott terményei. Ti bennetek a lelki életet O kezdette meg a keresztség szentségében, azután ápolta, öntözte sok-sok kegyelemmel, erősítette sugallataival, jó tanításokkal. Az apostolok és utódaik az Úrnak a munkásai az üdvözítés munkájában. Szabad-e hát kis- hitűnek, bátortalannak lennem, amikor megbízóm, maga az Egek Ura, a mi Megváltónk, Mesterünk? Nem is csüggedek tehát, Krisztusban szeretteim, hanem inkább azt tartom az Apostollal, mindent megtehetek az által, aki engem megerősít, aki a Krisztusé Bizodalmám annál inkább növekedik, mert a nagy munkához, amelyet erőim elégtelenségénél, a munka nagyságánál fogva végezni képes nem volnék, hivatalbeli segítőimben, a győregyházmegyei kitűnő papságában derék, Krisztus erejével fáradozó és működő munkatársakat vallhatok magaméinak. Az ő hűségük, buzgóságuk elviselhetővé teszi a nehéz munkának minden terhét, minden gondját, az ő fáradozásuk pótolja erőim fogyatékosságát, az ő szavuk, példájuk biztosítja buzdításom sikerét. Kedves munkatársaimhoz kívánom sorozni az egyházmegyének érdemes tanítóit is. Nagy és szent az ő hivatásuk akár az Isten szentegyházában működjenek, az isteni szolgálat körül, ahol hivataluknak épületes, pontos teljesítésével nagyban fokozhatják a hívek áhítatát, az istentisztelet örvendetes látogatását, akár az iskolában, ahol mint a szülők helyettesei, csepegtetik az ifjúság fogékony leikébe tanításukkal, példájukkal az Isten félelmét, a haza szeretetét, a tisztes erkölcsöket. Am ily magasztos a tanító hivatása, ép oly nagy felelőssége hivatalának hű, igaz betöltésében. S a legrútabb visszaélést követi el a tanító, ha arra használja állását, s a reáruházott bizalmat, hogy az ifjúságot szó1 Philipp. 4, 13.
