A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
123 A »Magyar Országos Tüzoltószövetség«-nek hozzám irt levelét oly felhívással közlöm a Ntdő lelkészkedő papsággal, hogy a íelebaráti szeretet szolgálatában működő nemes intézmény felkarolására a hiveket a szószékről alkalmas vasárnapon buzdítani szíveskedjék. Magyar Országos Tüzoltószövetség, a m. kir. Belügyminiszter tűzrendészed szakközege Budapest, VII., Rákóczi-ut 38. szám. 2098—1911. sz. A mi zászlónkon is az az eszme van felírva, amelynek a m. t. lelkészkedő papság a leghiva- tottabb hirdetője, t. i. az »emberszeretet.« Jelszavunk : Istennek dicsőség — egy- másnak segítség! A Gondviselésnek vagyunk eszközei, akik odaállunk az égő zsarátnok romboló tüze elé és Istenbe vetett hittel és belé helyezett bizalommal védjük embertársaink életét, vagyonát. És minden utógondolat nélkül. Még az elismerésre sem tartva számot, egyesegyedül embertársaink javáért. A feladatkör azonban, amelyet betöltünk, igen sok esetben igényelné, hogy embertársaink buzgó támogatása azt méginkább betölthetővé tegye s lankadó karjainkat a nagyközönség rokonszenve megacélozza. E helyett azonban gyakran találkozunk lekicsinyléssel, fásult közömbösséggel, félreismeréssel. Közönségünk egy része nem képes felemelkedni egy bizonyos eszményi magaslatra, egy oly nézőpontra, honnan működésünket a jóakaratu kritika szemüvegén nézve: bennünket erkölcsi és anyagi támogatásban részesítene. A lelkészkedő papság az emberszeretet apostola, mi pedig annak a tűzkeresztségen gyakran átesett apostolai vagyunk. A szószék és a lángtenger mindkettő arra van hívatva, hogy a kevély embert Isten félelmére és szeretetére oktassa, és az Ö oltalma alá hivogassa. A szószék az a hely, honnét a mi eszméink sikeresen volnának terjeszthetők, honnét az elhangzó ige talán nem talál süket fülekre, hanem a magába szálló, ájtatos emberek szivét közelebb hozná mihozzánk és gyarapítaná, növelné táborunkat. Mikor a késői nyár rekkenő hőségében verejtékezve gondol a gyarló halandó a bekövetkezhető veszedelemre, mennyire célravezető volna neki megmutatni az ő önzetlen védelmezőit, a tűzoltóságokat és serkenteni a tűzvész elleni védelemre, a jó tanácsok befogadására, a hatósági intézkedések ellenvetés nélküli teljesítésére. Egyetlen napot kérünk csupán a magunk eszméi számára. A szeptember hónap első vasárnapját, illetve szombatját! Ezen a napon hangozzék szerte ebben az országban az Isten felkent papjainak ajakáról az ige az emberszeretetről, annak buzgó bajnokairól: a tűzoltókról. Serkentse az embereket az Isten szolgája e napon arra, hogy legyenek jószivvel azok iránt, akik egész szivüket adják nekik, akik ott- hagyják legkedvesebb övéiket, javaikat, mikor a vésznek lángja kigyúl, áradata bömböl és a vészkürt szava felharsan. Ezt a támogatást önérzettel kérhetjük, hisz annak teljesítésével csak az a nagy mondás fog betelni velünk szemben, hogy »amiket pedig akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek — ti is azt cselekedjétek nekik!« Mi a szeretet melegével vesszük körül a megpróbáltatások napjaiban embertársainkat, tehát méltók vagyunk arra, hogy szeretettel támogassák ők is a mi törekvéseinket. Nr. 6100. A Magy. Orsz. Tűzoltó Szövetség érdekében felhívás.
