A Győri Püspökség Körlevelei, 1909
I Tisztelendő Testvéreim! Krisztusban kedvelt Híveim! A mai nappal uj esztendő folyását kezdjük meg. Egy esztendő nagy idő, egész családok halhatnak ki alatta, ha Isten nem tárja föléjük védő karját, ha Ö nem lesz fenntartó erősségük. Ha csak egy országnak, egyetlen városnak, vagy falunak egy éves múltját nézzük is meg, kiáltó tanúságot meríthetünk belőle: boldogtalan a nemzet, a család, az ember Isten nélkül. „ Láttam az istentelent felmagasztalva és felemelkedve, mint a Libanon cédrusait — mondja a zsoltáros — és átmenék; és ime nem volt; és kerestem őt: és helye sem találtatott.“1 Egy év története azt hirdeti nekünk, hogy Isten büntető ostora mindenütt megjelent, ahol az isteni törvények helyett az emberi romlott szív vágyai és szenvedélyei lettek uralkodó szabályokká. „Az igazságtalanok mindenütt elvesznek, az istentelenek maradékai semmivé lesznek.“* E kezdődő év elején arra irányítom figyelmemet, aki erőssége a gyengének, védelme az elhagyatottnak, vigasztalója a szenvedőnek, gyógyítója a betegeknek, gyá- molítója a szegénynek, istápja az özvegynek és árvának, tápláló kenyere az éhezőnek, üdítő-itala a szomjuhozónak, forrása az örök életnek: egyedüli boldogsága a nemzetnek, a családnak, az egyes embernek. Az Lír Jézusra irányítom figyelmeteket, aki az Oltáriszentségben a kenyér színe alatt éjjel-nappal veletek-köztetek van. Az Ő nevében köszöntelek benneteket azzal a köszöntéssel, mely a jövőben is egyedüli dicsérő szava legyen ajkatoknak: Dicsértessék a Jézus Krisztus. * * * Küzdelmeink, megsokasodott bajaink közepette lázas sietséggel kapkodunk minden eszköz ntán, amitől sorsunk jobbrafordulását várjuk/ És mindenben csalódva — elkeseredünk. Csodálatosan elsötétült szemekkel csak ahhoz nem fordulunk, aki tud is, akar is rajtunk segíteni, aki mindenütt mellettünk van és szüntelenül hívogat magához: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megnyugtatlak titeket.“3 Azt keressük, amivel nem sokra megyünk, ha megtaláljuk is: az emberek pártfogását, a múlandó élet értéktelen javait; és nem fordulunk az édes Jézushoz, aki többet ád, mint amennyit kérünk, mert attól a veszedelemtől is megóv, melynek fenyegetését nem is látjuk; akit, ha barátunkká tettünk, nem fordul el tőlünk segítő kegyelmével, hacsak mi el nem hagyjuk Őt. 1 36. zsolt 35—36. — a 36 zsolt. 38. — 8 Máté 11. 28.
