A Győri Püspökség Körlevelei, 1907

Tartalomjegyzék

3 maguk is résztvesznek benne. A magam részéről, a mennyire csak módomban lesz, mindazoknak, akik a zarándoklathoz csatlakoznak, lehetővé fogom azt tenni. Hiszem, hogy éppen kedves egyházmegyénkből, minél nagyobb számban lesznek pap résztvevők is. Mivel a kihirdetés és az indulás között csaknem io hónap van, szükséges lesz többször is szóba hozni a zarándoklatot. Ntdő Papságomra bízom, hogy mikor és mely alkalomból emlékezik meg ismételten hivei előtt erről. Buzgó együttműködésünk biztosítja a kivánatos sikert. Győr, 1907. évi január hó 25-én. A hercegprimás O Eminenciája N. N. minorita rendű áldozárt saját kérel­mére 1900. évi március hó 14-én kelt intézkedésével alkalmazta főegyházmegyéje szolgálatában, kijelentvén azonban előtte, hogy a főegyházmegye kötelékébe való végleges felvételére vonatkozó kérete nem teljesíthető. Miután az illető áldozár szolgálatait az 1906. évben többé igénybe venni már nem óhajtotta, felkérte a minorita rendfőnököt, hogy N. N. áldozárt a rend kebelébe visszafogadja s ellátá­sáról gondoskodjék. A rendfőnök azonnal vissza is fogadta őt, jövő tartózkodási helyét az i . . . zárdában kijelölte. N. N. ezen intézkedésnek magát nem vetette alá, hanem az esztergomi járásbiróságnál a főegyházmegyei hatóság ellen természetben kiadandó lakás és 800 korona évi tartás iránt keresetet indított. Miután a kereset tárgyalása ellen pergátló kifogást emelt O Eminenciája, kijelentvén, hogy ezen peres ügy elintézése nem tartozik a világi bíróság elé, az esztergomi járásbíróság N. N. keresetét leszállította. Felperes felebbezései folytán a per a magyar királyi Curia döntése alá került, mely legfelsőbb biróság 1906. H. 27. sz. a. a következő elvi jelentőségű végzést hozta: »Am. kir. Curia a felebbezési bíróságnak mindkét végzését hivatalból fel­oldja, a peres eljárását megszünteti és felperest végrehajtás terhe mellett kötelezi arra, hogy alperesnek összesen 84 korona 60 fillér költségét 8 nap alatt fizessen, egyúttal az alperesi ügyvéd munkadiját és kiadását a két felfolyamodásért összesen 48 korona 60 fillérben saját felével szemben megállapítja. Mert igaz ugyan, hogy a SE. 28. §. szerint a pergátló kifogást elvető végzés ellen külön felebbvitelnek nincsen helye és a S. U. Sz. 127. §. szerint a felebbezési bíróságnak a pergátló kifogás felett hozott végzése ellen jelen esetben a felfolyamodás a kir. járásbírósághoz volt volna beadandó; azonban felperes kere­setét természetbeni lakásra és 800 korona tartásdijra, esetleg összesen 1000 kor. évenkinti ellátási díjra irányította, és nem valamely magánjogi természetű szerző­désre vagy olyan természetű törvényre, hanem arra alapította, hogy ö világi pappá lett, mint ilyen alperes egyházmegyéjében alkalmazva volt, immár betegség miatt szellemi és testi munkára alkalmatlan és igy őt alperes egyházmegyéje eltartani köteles; ámde annak a kérdésnek eldöntése, hogy az egyházi rendbe belépés alap­ján a belépőt az egyházmegye tartozik-e és miként vagy mennyiben eltartani, nem tartozik polgári peruira és igy a S. E. 27. §. szerint jelenleg e törvényszakasz 1. pontjában meghatározott olyan akadály forog fenn, amely az ítélethozatal előtt is 427. SZ. A papi nyug­díjigény megállapítá­sának illeté­kessége tár­gyában ho­zott kúriai döntvény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom