A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
MIKLÓS ISTEN IRGALMASSÁGÁBÓL ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL GYŐRI PÜSPÖK, A GYŐRI EGYHÁZMEGYE HÍVEINEK ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST A MI URUNK JÉZUS KRISZTUSBAN. Tisztelendő Testvérek és Krisztusban szeretett Híveim! Való igazság az, hogy a hivő keresztény lélek sohasem feledkezhetik meg üdvösségünk Szerzőjéről és Főpapjáról, az »örökkévalóság halhatatlan királyáról«,1 aki »egy áldozatot mutatván be a bűnökért, mindörökké az Isten jobbján ül«;2 mégis a nagybőjti szent időnek tiszteletreméltó komolysága külön is felhív bennünket, hogy Megváltónknak nagy szeretetéről lelkűnknek egész buzgalmával elmélkedjünk, teljes erőnkből megragadva az ő szent tanítását, a szivünkbe »beoltott igét, amely üdvözítheti lelkeinket«.3 Krisztusnak tanítása volt és lesz mindig az a szikla, amely a világnak hullámzó tengerén hányatott elméknek biztos megnyugvást nyújt; az ő tanítása lesz mindenkoron az a természetfeletti erő, az a mag, amely az elmékben a szelíd békeségnek, igazi emberszeretetnek és az embert megillető erkölcsi méltóságnak isteni gyümölcseit megtenni. Természetfeletti életünknek ez alapjához pedig, Krisztusban szeretett Híveim, annál erősebben kell ragaszkodnunk, minél inkább látjuk, hogy ismételten megújulnak az apostol által aggódó szívvel megjövendölt idők, amikor az emberek »a józan tanítást nem tűrik, hanem kívánságaik szerint magoknak mestereket gyűjtenek«.4 Mi, Krisztusban szeretett Hiveim, az Istennek egyszülött Fiában, az Istenemberben nemcsak tanítónkat látjuk, aki az értelem sötétségét eloszlatta ; nemcsak királyunkat, aki parancsaival, törvényével az egész világot kormányozza; hanem imádjuk őbenne a Golgotán bemutatott nagy áldozatnak szeretetteljes főpapját is, aki kereszthalálával megszerezte nekünk a kegyelmet, hogy elvegye bűneinket és erőssé tegye a mi gyengeségünket. A megváltásnak nagy titkáról elmélkedve, lehetetlen, hogy lelkünk nagy szeretettel és tisztelettel ne gondoljon arra is, aki engedelmes önfelajánlásával a Megváltónak anyja lett, s e kiváló szerepével a megtestesülésnek és a megváltás* Tim. I. 1, 17. — » Zsid. 10, 12. — 5 Jak. 1, 21. — * Tim. II. 4, 3.
