A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
ló mindig testvérnek szólítja honfitársát; testvérnek mondja az ő hitsorsosát, testvérnek mondja a legtávolabbi atyjafiát és legközelebbi vérszerinti rokonát, édes bátyját, öcscsét, nénjét és húgát. Természetes, hogy az evangélisták és apostolok a görögben adelfosz és adelfe szavakkal fejezték ki ezt a zsidó szót: ach és achoth (fitestvér és nőtestvér), akkor is, amikor az csak távolabbi rokont, vagy pedig csak honfitársat jelölt, jóllehet a született görög az ő igazi tiszta nemzeti nyelvén ezt nem így irta volna. Innen van az, hogy az apostoloknak, különösen pedig szent Pálnak leveleiben, beszédeiben igen gyakori a megszólítás: adelfoi,1 testvéreim. Pedig sz. Pál nem is igazpértelemben vett testvéreihez vagy rokonaihoz, hanem csak honfitársaihoz és a keresztény hívekhez szólt, akiket a hit kapcsán egyszerűen testvéreknek szólított. Tudjátok, szeretett Híveim, hogy Ábrahám Lótnák nagybátyja volt. »Ki- költözék tehát Ábrahám — mondja a szentírás — amint parancsolta vala nekik az Ur, és Lót vele méné; hetvenöt esztendős vala Ábrahám, mikor Háránból kiköltözött. És elvivé feleségét, Sárait, és testvére fiát, Lótot.«2 A szentírás szerint tehát Lót Ábrahám testvérének fia volt. S ennek dacára Ábrahám Lótot testvérének mondja; s maga a szentírás is alig két fejezettel későbben, ugyanabban a könyvben Lótot Ábrahámnak ugyancsak testvére gyanánt említi. »Mondä azért Ábrahám Lótnák: Kérlek ne legyen versengés közöttem és közötted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek5 vagyunk.«4 Amikor pedig a szomszéd népek fejedelmei Ábrahám unokaöcscsét, Lótot foglyúl ejtik, Ábrahám utánuk megy és atyjafiát a fogságból kiszabadítja. A szentírás ez eseményt következőképen írja le : »Mit midőn meghallott Ábrahám, tudniillik, hogy testvére (ach), Lót fogságba esett . . , rájok rohana éjjel, és megveré őkét.«2 Ez a nyelvszokás egyébként teljesen egybevág a magyarral. Amikor a magyar ember öcscséről beszél, ezalatt ép úgy érthetem a szólónak édes testvér- öcscsét, mint testvérének a fiát. Teljesen hasonlók és szokásosak e megszólítások : urambátyám, öcsémuram, asszonynéném stb. olyanok között is, akik egymással semmiféle rokonságban nincsenek. Ugyancsak a szentirásból tudjuk, hogy Jákob pátriárka Rebekának, Lábán nővérének a fia;6 s mégis Jákob Lábán testvérének (ach) mondja magát, jóllehet Lábán őneki nagybátyja volt. Minthogy tehát a zsidó nyelvszokás a testvér (ach) szónak ily tág értelmet tulajdonít, különösen pedig, mivel a közelebbi rokont testvérnek szólítani a zsidó népnél vajmi közönséges dolog vala; a Jézus testvérei gyanánt megnevezett személyeket, Jakabot, Józsefet, Judást és Simont Jézus édes testvéreinek, tisztán a felhozott evangéliumi helyek alapján, nem mondhatjuk. Ehhez még más valami is szükséges volna; vagy az, hogy akár az evangélium, akár pedig más uj-szövetségi szent könyv e testvéreket határozottan a szűz Mária gyermekeinek mondja, vagy 1 Apóst, cselek. 22, 1; 23, 1; Kor. 1. 15, 31. stb. — 2 Móz. I. 12, 4. s köv. 3 Zsidóul: anaschim achim; a görögben: a v tiporna áSc^cpá; sz. Jeromosnál (adv. Helv.): homines fratres. 4 Móz. 1 13, 8. — 5 Móz. I. 14, 14. s köv. — 0 Móz. I. 29, 10. s köv.
