A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
i8 »Három esztendő múlva« pedig — irja sz. Pál — »Jeruzsálembe mentem, hogy Pétert lássam, és nála 15 napig maradtam, mást pedig az apostolok közöl senkit sem láttam, hanem csak Jakabot, az Ur testvérét.«1 E helyből világosan következik, hogy az Urnák egyik testvére, Jakab, az apostolok testületének tagja, vagyis apostol volt; különben szent Pál nem mondaná, hogy az apostolok közöl ez alkalommal Péteren kivül csak egy apostollal találkozott, t. i. Jakabbal, az Urnák testvérével. Tizennégy évvel későbben isteni sugallat folytán újra Jeruzsálembe ment, s ismét ott találta Jakabot, ugyanazt, akiről már előbb is megemlékezett, s akivel szent Pál ezután többször is érintkezett.2 Ez a Jakab tehát sz. Pál szerint az Urnák testvére; az Ur testvérének mondja éppúgy, mint a názáretiek, akik nemcsak Jakabot, hanem az Urnák többi testvéreit is megnevezik, t. i. Józsefet, Judást és Simont. Nem lehet tehát kétség az iránt, hogy a jeruzsálemi Jakab, akivel sz. Pál többször találkozott, testvére Józsefnek, Judásnak és Simonnak, akiket ellenfeleink szent József és szűz Mária fiainak szeretnének feltüntetni. Ámde a történeti igazság, Tisztelendő Testvérek és Krisztusban szeretett Híveim, az lesz, hogy József, Judás és Simon ugyanannak a fiai, akinek fia az ő testvérök a jeruzsálemi Jakab. Már pedig erről a Jakabról a szent evangélium és egyéb források nyomán megtudjuk mondani, hogy kinek volt a fia. Ha a jeruzsálemi Jakab, az Urnák testvére, apostol volt, akkor az apostolok neveit az újszövetség többször is felsorolja. Szent Máté pl. igy ir : »A tizenkét apostoloknak neveik pedig ezek : Első Simon, ki Péternek mondatik és annak bátyja, András; Jakab, a Zebedeusé3 és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, az Alfeusé4 és Taddeus; a kánai5 Simon és Iskariótes Judás, ki el is árulta ötét.«6 Az apostolok között tehát két Jakab volt: Jakab, a Zebedeusé, sz. János apostolnak testvére, és Jakab, az Alfeusé. Az apostolok testületében ugyancsak két Judás is volt. Bizonyítja ezt pl. sz. Lukács, aki az Apóst, cselek, könyvében7 felsorolva a Krisztus mennybemenetele után Jeruzsálembe visszatért apostolokat, megemlíti a többi között Judást, a Jakabét Az áruló Judás akkor már nem élt, mert tudjátok, hogy Mesterének elárulása után ketségbeesésében csakhamar öngyilkossá lett.8 Csakhogy Krisztus halála előtt az áruló is apostol volt. Ekképen Krisztus halála előtt az apostolok között két Judást találunk: az árulót és egy másik Judást, aki látta Mesterének mennybemenetelét, s akit a szent iró a Jakabénak nevez. A két Judást, névszerint sz. Lukács evangéliuma is felemlíti. »Hivá (Jézus) tanítványait, és választa tizenkettőt közölök: Simont, kit Péternek neveze és Andrást, annak bátyját, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeusét és Simont, ki buzgónak hivatík, és Judást, a Jakabét, és iskarióti Judást, ki áruló lett.«9 Az apostolok között eszerint két Judás van : az áruló és Judás a Jakabé. 1 Gal. 1, 18. s köv. — s Gál. 2, 1. s. köv. 3 ’Iäy.oißo; ótoO Zsßs^aivj. — 4 ’Iáxwjio; ó toü ’AXpatou. 6 Zelotes, buzgó; 1. Luk. 6, 15. — 6 Máté 10, 2 s köv. — 7 1, 13. — 8 Máté 27, 3 s köv. — 9 Luk. 6, 13 s köv.
