A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
14 könyvben megvédeni. Ennek a Helvidiusnak kárhozatos tévedését újították fel napjainkban is. * Nem tagadom, hogy az evangéliumok az Urnák testvéreiről csakugyan beszélnek. Szent Márk evangélista a Megváltó egyik szentbeszédének hatását irja le, amelyet lakóhelyén, Názáretben egy szombatnapon a zsinagógában, vagyis a zsidók imaházában tartott. Az Ur Jézus megelőzőleg már csodákat is művelt, isteni böl- cseségét már tizenkét éves korában is kimutatta, s most összes ismerőseinek gyülekezete előtt lép fel, akik őt kisded-korától fogva ismerték. Názáret lakói jól tudták, hogy Jézus iskolába soha sem járt. Kortársai magok is elismerik, hogy ő Írást nem tanult. Amikor egyik alkalommal a jeruzsálemi templomban tanított, a beszédében megnyilvánuló bölcseség és tudomány annyira meglepte hallgatóit, hogy sz. János elbeszélése szerint »csodálkozának a zsidók, mondván : Miképen tud ez írást, holott nem tanulta?« S hogy soha iskolába nem járt, azt Jézus maga is megerősíti, amikor a zsidók csodálkozására azzal felel, hogy mindazt, amit tud, egyenesen mennyei Atyjától kapta. »Feleié nekik Jézus és mondá: Az én tanítmányom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.«1 A názáretiek azt is tudták, hogy az ő nevelőatyjának, szent Józsefnek műhelyében egészen harminc éves koráig az ácsmester- séget gyakorolta, előkelőbb társaságokba nem járt, s a feltűnést mindeddig kerülte. Elgondolhatjátok tehát, Tisztelendő Testvérek és Krisztusban szeretett Híveim, micsoda meglepetésök lehetett ez a názáreti zsidóknak, amikor Jézus, az ő szemökben egyszerű iparos és tanulatlan ember, bemegy az imaházba, felüti a szentirást, s egy részletét felolvasva, azt világosan, meggyőző bölcseséggel, eddig még nem hallott tudománynyal magyarázni kezdi! Az ő szemökben Jézus a názáreti ácsnak, Józsefnek Máriától, Joákim leányától született édes gyermeke volt, mivelhogy Krisztusnak természetfeletti, a Szentiélektől való fogantatását nem ismerték. »És elkövetkezvén a szombatnap — irja szent Márk — kezde tanítani a zsinagógában; és sokan, kik hallják vala, csodálkozának tudományán, mondván: Honnét vette ez mindezeket ? és micsoda bölcseség ez, mely neki adatott ? és honnét ilyetén erők (csodák), melyek kezei által véghevitetnek ? Nem ez-e az ács, a Máriának fia, Jakabnak, Józsefnek, Judásnak és Simonnak atyjafia ? nem nálunk vannak-e húgai?«2 Ugyanígy mondja el a názáretiek csodálkozását szent Máté is: »Nemez-e amaz ács fia? Nem ez-e az, akinek anyja Máriának neveztetik, akinek atyjafiai Jákob, József, Simon, Judás ? És húgai nem mind nálunk vannak-e ? Honnét szerzé tehát ez mindezeket?«3 Jézus testvéreiről beszél szent János is: »Azután alámené- nek Kafarnaumba ő (Jézus), s az ő anyja, s atyjafiai és tanítványai.«4 Ugyancsak így szól az Apostolok cselekedeteinek könyve, amelynek elbeszélése szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok az olajfák hegyéről visszatértek Jeruzsálembe, és »mindnyájan állhatatosak valának egyenlő akarattal az imádságban — mondja a sz. iró — az asszonyokkal és Máriával, a Jézus anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.«« 1 Ján. 7, 15. s köv. — 8 Márk. 6, 2. s köv. — 8 Máté 13, 55. s köv. — 4 Ján. 2, 12. — 6 Ap. cs. 1, 14.
