A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
IO latva minden félelmet, a szeplőtelentől bizton várja akaratának hozzájárulását és öröktől fogva előre látott beleegyezését. Abban a pillanatban pedig, amikor Mária készséggel kijelenté, hogy: »legyen nekem a te igéd szerint«, Megváltót nyert az emberiség, mert »az Ige testté lön« és »elméne tőle az angyal.«1 így lett nekünk Királyunk és Üdvözítőnk, a boldogságos Szűz beleegyezésével, lelkének önfeláldozó szeretetéből. Azt akarta az Isten, hogy a Megváltót nekünk ne csak az ő örök irgalmassága, hanem a boldogságos Szűznek szeretete is adja; aki ugyan az ő Megváltója is, de akit »férfiú közbenjárása nélkül, nem a testnek kivánsága, hanem a léleknek engedelmes odaadása nemzett «2 így áll, Tisztelendő Testvérek és Krisztusban szeretett Híveim, igy áll a boldogságos Szűz szeretetteljes közbenjáró szerepében az Isten és az emberiség között a megváltásnak nagy müvében. S ha már egyszer az Isten rája bizta azt a szerepet, hogy a Megváltót az ő akaratából, lelkének nagy szeretetéből kapjuk : ki merné könnyelműnek vagy vakmerőnek mondani a keresztény világnak azt a hitét, hogy a Megváltónak kegyelmeit is a szent Szűz közbenjárására, mintegy az ő anyai kezein keresztül nyerjük? Ki merné ócsárolni az »isteni kegyelem anyja« cimet, amelylyel az egyház a boldogságos Asszonyt megtiszteli? Ki ütközhetnék meg azon, hogy a kereszten önmagát feláldozó Üdvözítő mellett, amikor a megváltás, a kegyelem nagy műve végbement, ott állott a fájdalmas Anya is, lelkének egész szeretetével közreműködve itt is az emberiségnek ujjászülésében, egész akaratával és szivével elmerülve a Megváltónak kínjaiban ? Máriának ez a fájdalma is az ő engedelmes és szerető lelkének folyománya, Istentől kijelölt feladatának egyik része volt; e fájdalom elől ő neki kitérnie nem lehetett; s a Megváltó után senkinek lelkét ily mélységes fájdalom nem érintette, mert szűz Márián kívül a megtestesülés és megváltás művében senkinek ilyen része nem volt. Amilyen tiszta öntudattal és szabad beleegyezéssel jelenté ki az angyal előtt: »Legyen nekem a te igéd szerint«, ép oly erősen és bátran »áll vala Jézus keresztje mellett«,3 menten a vigasztalan léleknek minden gyengeségétől, a fájdalom tengerétől elborítva ugyan, de annak súlya alatt le nem roskadva ; a legnagyobb részvéttel szemlélve Fiának szenvedését, de azért férfias lélekkel akarva, óhajtva és helyeselve azt is, hogy a Megváltó magát az emberi nem bűneiért feláldozza.4 Engedelmes szívvel a kereszt mellett is hangoztatja: »Legyen nekem a te igéd szerint.« »A kereszt mellett — úgymond szent Ambrus — állott az Anya; és dacára annak, hogy elmenekültek a férfiak is, ott állott rendületlenül. Ajtatos szemmel nézte Fiának sebeit, amelyektől mindnyájunknak megváltását bizton várta . . . A Fiú a kereszten függött, az Anya pedig kész odaadással felajánlá magát a gyilkosoknak.«5 A Megváltó kínjainak nagyságát az ő szeretete határozta meg. Ha ő 1 Luk. 1, 38. — 8 „Quem, sine virili complexu non concupiscentia carnis, sed oboedientia genuit mentis.“ S. August., in off. vigil. Epiph., lect. VI. — 8 Ján 19, 25. — 4 „Et in hoc miro modo (Maria) debet laudari et amari, puod placuit ei, quod unigenitus suus pro salute generis humani offerretur. Et tantum etiam compassa est, ut si fieri potuisset, omnia tormenta, quae Filius pertulit, ipsa multo libentius sustinuisset. Vere ergo fuit fortis et pia, dulcis pariter et severa, parca et nobis largissima.“ S. Bonaventura, 1 Sent. dist. 48. a. 2. qu. 2. — 6 Offic. 7 dolor. BMV., Dorn. III. Sept. lect. 7.
