A Győri Püspökség Körlevelei, 1905
Tartalomjegyzék
Tisztelendő Testvéreim ! Komoly és válságos napok előtt állunk, aggodalommal tölti el lelkemet a közel jövő. Félek, hogy a küszöbön álló választások a velük kapcsolatos izgalmakkal megzavarják híveim békéjét, talán több helyen meg is bontják a hívek és a lelkipásztor között szükséges békés egyetértést, amiből megmérhetetlen kár háromolhatik a hivekre és azok lelki életére. Ha már a múltban is sűrűn találkoztunk ily jelenségekkel, mint a választási zavarok legszomorubb gyümölcsével, mennyivel inkább kell tartanunk attól most, a midőn oly heves és elkeseredett küzdelem folyik, és a mikor hol igaz és komoly, hol téves és hazug jelszavak terjesztése által a kedélyek lázas izgatottságban és ingerültségben vannak. igen fontos tehát, hogy a tisztelendő Papság ezen időben szorgosan őrizkedjék mindentől, ami a lelkipásztorkodásnak, és ezzel a gondjaira bízott lelkeknek ártalmára lehetne. Pedig a lelkek üdve fontosabb mindennél a világon, ezen legéletbevágóbb érdekre kell mindenekelőtt tekintettel lennünk, ehhez kell nekünk papoknak minden szavunkat, cselekedetünket, állásfoglalásunkat alkalmaznunk. De ezenfelül óvakodnunk kell mindentől, ami által a reánk ruházott papi méltóságot, a tiszteletreméltó ruhát, amelynek viselői vagyunk, de még a papi házat is tiszteletlenségnek vagy meggyaláz- tatásnak kitehetnők. Sőt azon is kell lennünk, hogy példánkkal híveinket is túlkapásoktól megóvjuk. Nem mulaszthatom el azért, hogy e fontos, de sok veszedelmet magában rejtő idő előtt, amint azt boldogult elődöm hasonló esetekben többször is megtette, szeretetteljesen buzdítsam papságomat kötelességének készséges teljesítésére és óvjam mindentől, ami magasztos hivatásával meg nem egyeztethető. Az első irányadó szempont tehát a lelkek üdve, a lelkipásztorkodás érdeke. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy e mindennél fontosabb érdek uralkodjék minden más tekintet felett. Ez irányban a győri egyházmegye tisztelendő papságának a lelkek üdve érdekében mindig kifejtett és elismert kiváló buzgósága, amelyre ezúttal is apellálok, megnyugtat, hogy most is hű fog maradni önmagához és traditióihoz. E mellett hivatkozni kívánok 1903. évi III. számú körlevelemre, amelyben az égetően szükséges társadalmi tevékenységre irányítottam tisztelendő Papságom figyelmét, melyekkel híveinket sok rossz befolyástól megőrizhetjük, anyagi jólétéről és megerősödéséről is hathatósan gondoskodhatunk. Ez irányban kell concentrálnunk minden erőnket, és azért hatványozott figyelemmel kerülnünk mindent, ami ezen kétféle tevékenységünk elé akadályt gördíthet, ellenünk bizalmatlanságot, szeretetlenséget gerjeszthet.
