A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
89 felebbezési biróság a bírói hatáskört megállapította, a felek ennek a végzésnek a meghozatala után a bírói eljárást felfüggesztették és ügyüket közigazgatási útra terelték, a közigazgatási hatóság határozata után pedig ismét bírói útra vitték és igy az ügyben úgy a biróság, mint a közigazgatási hatóság eljár. — A közigazgatási iratokból a következő tényállás derült ki : G. B. kérelmére a községi képviselőtestület 1897. évi augusztus hó 10-én 205/97. sz. a. kimondotta, hogy a maradványföldek a két községi jegyző és a nyolc tanító élvezetére kiadandók, azonban a határozatot, mert a szavazásban a községi jegyző, mint érdekelt fél is részt vett, 1898. évben a vármegye törvényhatósága feloldotta. Ifj. A. J. társai megbizásából is, 1900. évben beadott kérvényben arra kérte a községet, hogy a jogerőre emelkedett úrbéri egyezség alapján a jegyzői és a tanítói alap javára kiosztott és ezen alap javára átvett parcellák a város tulajdonát képező ingatlanoktól elkülöníttessenek, mint külön alapítványi vagyon kezeltessenek, ezek az ingatlanok a város legelőjutalékból kihasítandó mannyiséggel olykép egé- szíttessenek ki, hogy mindegyik jegyző és tanító illetménye egy fél sessió legelőilletmény mennyiségét elérje, mindegyiküknek az őt megillető legelőjutalék használatra természetben átadassák és az ezen földek után 1896., 1897., 1898. és 1899. évekre beszedett haszonbér mindegyiküknek kiadassák. A községi képviselőtestület 1900. évben hozott határozatával a kérelemnek nem adott helyet, mert T. A. a városnak az úrbéri bizottságban jelen volt képviselője városi ingatlan osztogatására nem volt feljogosítva és mert a maradványjárási jutalék népiskolai és jegyzői alapra lett kiosztva, arra tehát az egyes tanítók és jegyzők haszonélvezeti jogot nem formálhatnak. A vármegye törvényhatósági bizottsága 1901. évi határozatával a községi határozat feloldásával utasította a községet, hogy a jegyzők és tanítók jutalékát időközi hasznait adja ki, mert az 1836 évi VI. t.-c. 3. §-a értelmében a felosztandó közlegelőből a tanítót és a községi jegyzőt féltelki állománynak megfelelő legelőjutalék illeti meg, a legelőjutalék kiegészítésére tehát a községet annál inkább kellett kötelezni, mert az úrbéri biróság végzése szerint a maradványföldeket a község épen e kötelesség teljesítése végett kapta. A törvényhatósági bizottság e határozata ellen a község részéről beadott felebbezést a királyi belügyminiszter 1901. évi 90,258/901. szám alatt kelt rendeletével a kir. közigazgatási bírósághoz tette át, amely biróság az 1902. évi 496. számú ítéletével a panasznak a községi jegyzőket illető részben érdemi határozatot hozott, a panasznak a tanítókra vonatkozó részét azonban érdemi elbírálás nélkül visszautasította, mert tanítói illetmények tárgyában a kir. közigazgatási biróság előtt az 1896. évi XXVI. t.-c. 53. §-a értelmében csak a vallás- és közoktatásügyi miniszternek és ennek is csupán állami és községi népiskolai tanítókat érdeklőleg hozott határozatai ellen van helye eljárásnak, holott a panaszszal megtámadott határozatot törvényhatósági bizottság hozta és az ezen határozat által érdeklettek valamennyien hitfelekezeti jellegű népiskolák tanítói, miért is a panasznak ezt a részét hatáskör hiányában vissza kellett utasítani. Az alispán ennek következtében az 1902. évi 20,929. szám alatt tett jelentésével a kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjesztette fel az ügyet, aki az 1902. évi 93,994. számú rendeletével a törvényhatósági bizottság határozatát feloldván, az ügyet ille-
