A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
176 mikor erre figyelmeztette, sőt egyszer sétapálcájával meg is ütötte s tette azért is, mert ez előzőleg a kertekbe is bemászott és kárt okozott. A járásbiróság vádlott ezen szándékos cselekményénél azt állapította meg tévesen, hogy a tanító nem követ el büntetendő cselekményt, jelesül, hogy vádlott, aki polgári állásánál fogva tanító, nem követte el a vádbeli cselekményt azzal, hogy sértett tanulót testileg bántalmazta, azon 8 nap alatt gyógyuló testi sértést okozott, mert ehhez fegyelmi joga volt. A törvényszék mint büntető felebbviteli bíróság nem ismerte el a tanító ezen jogát, jelen esetben, mert vádlott nem is az ő, hanem egy más tanító osztályába járó tanuló ellen és nem is ő vele, mint oktató tanítóval szemben és nem a tanítás helyén és idejében elkövetett fegyelemsértésnek, hanem egy kizárólag szülői fegyelmi jog keretébe eső, utcán és illetve kertben elkövetett gyermeki pajkosság- nak megtorlására nem is mint sértett tanítója, tehát mint magánember jogtalanul bántalmazta a sértett tanulót, ez a cselekménye tehát büntetendő cselekménynek, még pedig arra való tekintettel, hogy a tettlegesség és az ennek folytán elszenvedett, 8 napon belül gyógyult, hatósági orvos látleletével és véleményével igazolt testi sértés között az okozati összefüggés helyre van állítva, a B. T. K. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségének tényálladékát kimeríti, vádlottat az alsóbiróság Ítéletének megsemmisítésével ebben bűnösnek kimondani és e miatt büntetni kellett. A büntetés kiszabásánál egyrészt vádlottnak az a gyöngédtelensége, hogy védelemre képtelen gyermeket bottal s több Ízben bántalmazott, másrészt vádlott beismerése, büntetlen előélete s az a körülmény, hogy szabadságvesztés-büntetés esetén ezen első botlásáért állásának is elvesztésével ártatlan családja felette érzékenyen szenvedne, mérlegeltelek s a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolttá tették. (1903. évi julius hó 8-án, 6946. sz.) A kir. Curia.: A vádlottnak a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontja alapján bejelentett és írásban is indokolt semmiségi panasz folytán: A semmiségi panasza B. P. 557. §-ának utolsó bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasíttatik. Indokok: Minthogy a törvényszék által valónak elfogadott az a tény, hogy vádlott a Sch. Aladár munkácsi elemi iskolai tanuló testét szándékosan, de ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy az ez által okozott testi sértés 8 napon belül gyógyult, büntetendő cselekményt állapít meg, minthogy továbbá vádlottnak mint tanítónak Sch. Aladár tanuló testi bántalmazására a fennforgó esetben fegyelmi joga nem volt azért, mert vádlott nem is az ő, hanem egy más tanító osztályába járó tanulót nem is ő vele, mint oktató tanítóval szemben és nem a tanítás helyén és idejében elkövetett fegyelmi sértés, hanem egy az utcán és illetve kertben elkövetett gyermeki pajkosság miatt bántalmazta, ennélfogva vádlottnak a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontjára fektetett semmiségi panaszát mint alaptalant a rendelkező részben idézett törvényszakaszok értelmében el kellett utasítani. (1904. évi február hó 24-én, 1718. sz.) Győr, 1904. évi junius 10-én. Nicolaus m. p., Episcopus.
