A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
» 3 és tartja fenn, éppen azért minden rendetlen kivánságu embernek az egyház útjában áll. Azért látjuk oly gyakran, hogy aki értelmében megtévedett, erkölcseiben megromlott, vagy anyagi dolgaiban jogtalan hasznot hajhász: az egyház ellen fordul, mert az egyháznak Istentől nyert tekintélye tilalomfa gyanánt áll előtte. Azt gondolják az ily szerencsétlenek, hogy ha az egyház tekintélyét az útból félre tolhatnák, akkor egyszerre minden szabaddá válik, kényök szerint tehetnének mindent. Mi pedig azt mondjuk, hogy az ily törekvésből, melyet az isteni tekintély nem korlátoz: nem a szabadság születik meg, hanem az ember vad természete támad föl, melyben az erős összenyomja a gyöngébbet, Kain agyonüti erőtelenebb szelid, testvérét, Ábelt. A szabadságot csak vallásos életű ember ismeri és élvezi. Szent Péter apostol mondja rólunk: szabadok vagyunk, de a szabadságot nem a gonoszság palástjául használjuk, hanem mint Jézus szolgái,1 akik szabadságunkban elismerjük Istennek legfőbb tekintélyét, s a tőle megalapított anyaszentegyház rendje szerint akarunk élni. Tekintély nélkül az emberi társadalom főn nem állhat. A család egy napig sem maradhat békességgel együtt, ha abban a szülői tekintélyt megszüntetjük. A községben minden rend megbomlik, minden intézkedés erejét veszti, ha az elöljárók tekintély nélkül vannak. Még inkább áll ezen igazság egész országokra és minden állami rendre. És vájjon ki szerzi meg, ki adja e nélkülözhetetlen tekintélyt, mely minden rendnek, és igy az együttélésnek, s minden haladásnak nélkülözhetetlen alapja és támogatója? Polgári és büntető törvénykönyvünk? Ezek sújtják azt a hálátlan gyermeket, ki szülőit durván megsérti vagy bántalmazza, de magát a szülői tekintélyt megadni, vagy ha az elveszett, visszaszerezni nem képesek. A községi kihágásokat megtorolják a törvényeink. De hogy a lakosok az elüljárókban a törvény őrein és végrehajtóin kívül még mást is lássanak, arról nem szólhatnak. A tekintély szülőanyja és ápolója az egyház, mint a népek nevelője, a szegény embernek pedig menedéke, amidőn az isteni parancsot hirdeti és lelkiismeretbe vési: Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön. Átkozott, ki atyját és anyját nem tiszteli.* Engedelmeskedjetek elüljáróitoknak, — parancsolja szent Pál apostol — mert ők őrködnek fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, s ezt örömmel cselekedjétek.3 Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak, -—- írja ugyanazon apostol a római hivekhez — mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől: aki tehát ellene áll a hatalmasságnak, Isten rendeletének áll ellene.4 Nyilvánvaló mindezekből, tisztelendő Testvérek és kedves Híveim, hogy akik szent vallásunkat kisebbítik és az egyházat, mint a tekintély fentartóját, támadják, azok egyúttal minden polgári rendnek és tekintélynek lerombolására dolgoznak, s nemcsak az egyháznak, hanem az emberi társadalomnak is legnagyobb kártevői. Vajha fontolóra vennék és szemük előtt tartanák ezen igazságot mindazok, akiknek nemzetünk és hivő népünk jóvolta szivükön fekszik. 1 Péter apostol 1. lev. 2, 16. — 2 Deutoron, 27, 16. — 3 Zsidókhoz, 13, 17. — 4 Rómaiakhoz, 13. 1. 2
