A Győri Püspökség Körlevelei, 1903
Tartalomjegyzék
2 békeséggel jött, mint a békeség fejedelme,» mert Ö a békeségnek s nem a visszavonásnak Istene;* hogy kevélységünket megalázza s minket megszégyenítsen: ellenségeiért szolgai ábrázatba öltözött.” Gazdag lévén, megüresíté magát, hogy szegénysége által minket gazdagokká tegyen.4 Születésétől haláláig sietve-sietetts bűneink adóját fizetni, végtelen adósságunkat törleszteni, romlott természetünket testének megszaggatásával gyógyítgatni.6 Ugyanezen feladatot, ugyanezen sorsot tette a mi Urunk a mi osztályrészünkké is. Ellátott bennünket bőséges kegyelmével, lelki örömökkel: de egyúttal odaállított a súlyos küzdelmek sodrába,7 hogy a megváltásnak munkáját sok, gyakran alig legyőzhető nehézségek között folytassuk;8 hogy ezt tehessük, sokat, mindent, mindenét, a mije volt — s mi lehetett, a mi nem volt volna az Övé — nekünk adta;9 sokat, mindent, mindenünket Magának követelve cserében tőlünk, mert igen nagy áron vett meg minket,10 halálos ellenségünktől váltott ki minket, s Magának, nem másnak szerzett meg minket. Mit szóljunk ezen igen nagy,1 11 mindeneket felülhaladó12 szeretet láttára? Mivel háláltuk meg, mivel viszonoztuk ezt? Járuljunk a kegyelem trónjához,13 s az Isten szine előtt Neki is, magunknak is adjunk erre igaz feleletet, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas segítségre. Itt az ideje, kedves testvéreim és fiaim az Urban, hogy a polgári év fordulóján vessünk számot mi is magunkkal; mert sáfárok vagyunk mi is, a legdrágábbnak: az Űr Jézus titkainak a sáfárjai.14 Mit tettünk, mit végeztünk a múltban, s hogyan készülünk a jövendő időkre? A jövő Isten kezében van, kihez nekünk bizodalmunk vagyon Krisztus által;15 ilyen reménységünk lévén tehát, nagy bizodalommal munkálkodunk.10 Mit fogunk tenni ? Krisztust, kit hirdettünk tegnap, hirdetjük holnap, s hirdetik utódaink a világ végéig. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké.17 Ő a minden idők középpontja. Az évek múlnak, a századok betelnek, de Krisztus marad. Minden romlik, elavul,18 Krisztust az idő nem érinti, nem öregíti, tanítását — mert az egy volt életével — meg nem csorbítja, szavaiból a világ minden hatalmassága egy betűt19 el nem tud venni. Az időnek csak a bűnbe esett ember jut martalékául. S ennek a bűnös embernek, ha a rohanó idő és világ elsodorja őt Krisztustól : gyakran megromlik a tiszta látása, elgyengül a szive, homályosodik az értelme s megzavarodik a lelke. Az egész fő beteg, az egész sziv keseredett.20 Letér az útról,21 melyen az igazság és élet előtte volt, másutt és másban keresi üdvösségét; holott nemcsak hogy más út, más rendszer, de még név sem adatott más, mint a Jézus Krisztusé,*8 melyben üdvözülni és boldogulni lehetne. Krisztus Urunk dicsőségesen ül a menyekben az Atya jobbján : itt a földön pedig az emberek közepette áll. Az emberiség egy része mellette, másik része ellene küzd, de Krisztus megmarad helyén, melyben Öt 1 Isaias 9, 6. — 2 Korinthusiakhoz I, 14. 33. — 8 Rómaiakhoz 5, 10. — 4 Korinthusiakhoz I. 2, 8. — 5 i8. zsoltár, 6. — 6 Kolosszusbeliekhez, II. 2, 13, 14. — 7 Timoteushoz II. 3, 11. 12. — 8 Rómaiakhoz 15, 18. — 9 Korinthusiakhoz I. 3, 22. — 10 Szent Péter levele I. 18, 19. — 11 Efezusiakhoz 2, 4. — 12 U. o. 3, 19. — 13 Zsidókhoz 4, 16. — 14 Korinthusiakhoz II. 4, 1. — 15 Korinthusiakhoz 11,3,4. — 16 U. o. 12. — *7 Zsidókhoz 13,8, 18 Kolosszusiakhoz 3, 1. — 19 Szent Máté evang. 5, 18. — 20 Isaiás 1, 5 — 21 Szent János evang. 14, 6. — 22 Apostolok cselek. 4, 12.
