A Győri Püspökség Körlevelei, 1902
Tartalomjegyzék
67 VIII. Az isteni Üdvözítő megígérte, hogy anyaszentegyházán a pokol kapui nem vesznek erőt, azért építette azt kősziklára. A történelem tanúsága szerint e kősziklát mindig háborgós tenger hullámozta körül; egy napig sem volt békében, születésétől kezdve napjainkig ezer ellenség támadásának volt kitéve. Manapság is támadják, üldözik, csak az üldözésnek, a fegyverkezésnek módja változott meg. A pogányság, az eretnekségek korszaka lejárt, ma az eszmék, a bölcselet szellemi harcza folyik az egyház ellen. Az anyaszentegyház védelmére azonban az Isten mindig támasztott kiváló harczosokat: a pogány irók ellen az apologeták védték meg, a császárok üldözése ellen a kereszténynyé lett fejedelmek szálltak síkra érdekében, a hamis bölcselet ellen a csodálatos tudományu aquinói sz. Tamások, a mély eszü sz. Ágostonok, Jeromosok, Chrisostomok ótalmazták. Napjaink se meddők; kiváló elmék és lángbuzgalmu harczosok sorakoznak e szellemi küzdelemben az igazság védelmére. De azért mi, kiket a Szentlélek az ő nyája vezéréül rendelt, aggódó szívvel figyeljük az igazság támadóinak megsokasodását és minden módot meg akarunk ragadni a védők megerősítésére, új harczosok képeztetésére. Talán soha sem volt nagyobb szükség a papság gondos nevelésére és tudományos kiképzésére, mint napjainkban, amikor minden egyes papnak a tudomány erős fegyverzetével kell felvértezve lennie a szellemi tusában. Saját tapasztalatunkból is ismerjük és napról-napra jobban meggyőződünk róla, hogy papnevelő intézeteink nem tudnak a kor igényeinek megfelelni; elsősorban az intézeti helyiségek elégtelen és alkalmatlan volta miatt. A bölcs nevelők útmutatása nem hiányzik, sem a jó szellemre való buzdítás, de a legavatottabb vezetés és lelkes buzgóság sem pótolhatja teljesen a létező hiányokat. Nincs meg a mód, a tér, a helyiség, amelyben az önálló munka és gondolkodás, a jellem kifejlődhetnék és idejekorán megcsontosodnék az ifjú levitákban, hogy mire az életbe kikerülnek, erősen megállhassák helyeiket és ne legyenek olyanok, mint a tenger habja, melyet a szél majd egyik, majd másik part felé sodor (Jakab i. 6.); vagy mint az ingó nád, melyet a szél majd jobbra, majd balra hajlít (Máté n. 8.). Nekünk megengedte a jóságos isteni Gondviselés, hogy egyik jelesebb papnevelő-intézetnek az élén állhattunk. Sok fáradozás, komoly megfontolás és a saját tapasztalatunkból merített okulás után az intézetet a mai kornak megfelelően építettük fel; szellemi vezetésében, fegyelmi szabályaiban és ezek végrehajtásában és ellenőrzésében módosításokat tettünk, amelyek ez ideig is igen czélszerüknek és hasznosaknak bizonyultak. 21II. sz. A papnevelő intézetről.
