A Győri Püspökség Körlevelei, 1902
Tartalomjegyzék
135 XVI fiz ifjúsági egyesületekről. A lelkipásztori tevékenység legfontosabb feladatai közé tartozik az ifjúság vallásos nevelése. A lelkipásztor működésének úgyszólván ez az alapja, ettől függ a jövőben az ő fáradozásainak sikere. A gyermek nevelése a szülői házban veszi kezdetét, az iskolában nyeri folytatását, de befejezéséhez még csak akkor jut, midőn az ifjú önállóvá, férfiúvá fejlődik. Attól a kortól, midőn a gyermek az iskolát elhagyja, addig, mig önállóvá lesz s az élet nagy iskolájába kerül, hosszú idő telik el, s ép ez az idő az, mely jellemének további fejlődésére a legnagyobb befolyással van. A gyermekifjúban még szunnyadozó szenvedélyek ekkor gyúlnak lángra, s ha nincs őrködő szem, mely első fellobbanásukat azonnal észre nem veszi, s nincs rögtön segítő kéz, mely pusztító terjeszkedésöknek azonnal gátot nem vet, a Szentlélek templomát rövid idő alatt üszkös romhalmazzá változtatják. Mindannyian tudjuk a tapasztalatból, hogy azok a veszélyek, melyek az ifjúságot környékezik, nőttön-nőnek. A modern kultúrának nemcsak jó termőmagva, hanem konkolya is terjed, s ha mi nem értünk hozzá, hogy az elsőnek áldásait élvezzük, az utóbbinak átkos hatásait kell elszenvednünk. A sajtó és közlekedési eszközeink fejlődésével népünk elzárkózottságából kilépvén, a nagy világgal szorosabb összeköttetésbe lép, ami előnyére válik, ha ezáltal hasznos ismeretekkel gyarapszik és jó eszmékkel táplálkozik, de kárára is lehet, ha az igazi felvilágosodás, a keresztény művelődés helyett, a vallásellenes és hazafiatlan irányzatú eszmék szolgálatába szegődik. Ez a veszély pedig főkép a serdülő ifjúságot fenyegeti, amely tapasztalatlanságánál fogva fogékonyabb minden új iránt, különösen, ha az a szabadosságnak hizeleg. Mindez komoly megfontolásra ád okot, s a hiveinek javát és üdvösségét kereső lelkipásztor figyelmét ebbe az új irányba tereli, honnan lelki gyermekeit uj veszedelem fenyegeti. A mi viszonyaink sürgetően követelik, hogy a serdülő ifjúság nevelésére és lelki vezetésére nagyobb gondot fordítsunk; a szükséglet talán nem mindenütt egyforma nagy, de azért többé-kevésbé mindenütt észlelhető; lehetnek helyek, hol ehhez a munkához haladéktalanúl hozzá kell fogni; lehetnek helyek, ahol még távolabbi előkészületeket kell tenni és mások sikeres működését példaként fölállítani, — de nincs hely, a hol tőle áldásos gyümölcsöket várni nem lehetne. Nem tudom azért eléggé figyelmébe ajánlani a tisztelendő papságnak és a tanítói pályán működőknek, kiknek e téren is együttesen és karöltve kell működniük, hogy a felserdülő ifjúságnak tőlük telhető módon gondját viseljék s az iskolában megkezdett munkáját tovább folytassák. Nr. 3458. t
