A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
ló könyvvezető arról győződött meg, hogy az úgynevezett elkeresztelés esete tényleg fen- forog, akkor a házasuló vallási hovatartozását az esetre is, ha a fél más vallásfelekezethez tartozónak vallja magát, mint a melyet a törvény értelmében követnie kell, az állami törvény értelmében tartozik megállapítani, s az ezzel ellenkező tényleges állapotot figyelembe nem veheti, mert a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi Lili. t.-cz. végrehajtása tárgyában 56/196 V. K. M. sz. alatt kiadott rendelet 15. §-ában kifejezett elv szerint mindazokat, kik valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetből szabályszerűen ki nem léptek, illetőleg az 1868. évi Lili. törvényczikk értelmében át nem tértek, ezentúl is az illető vallásfelekezethez tartozóknak kell tekinteni, habár más vallás követőinek tartják is magukat. A törvényben megállapított alakszerűségek mellett történő áttérés a megfelelő életkort elért egyének vagy férjhez ment nők számára a lehetőséget is megadja arra nézve, hogy az úgynevezett elkeresztelés folytán keletkezett tényleges állapot s a jogi helyzet közötti eltérés az érdekeltek vallási meggyőződésének megfelelőleg megszüntettessék, s az érdekelt fél annak a vallásnak kötelékébe átlépjen, melyben tényleg neveltetett. Az állami törvény érvényesülése tehát a kérdéses esetekben nem fog a felek vallási meggyőződésének rovására oly kényszerhelyzetet teremteni, a mely alól a felek szabad elhatározásukhoz képest törvényes utón ki ne térhetnének. Abban az esetben viszont, ha az úgynevezett elkeresztelés ténye a házasuló fél születési (keresztelési) anyakönyvi kivonatából ki nem tűnik: az ily egyén azon vallásfelekezethez tartozónak vélelmezendő, melynek születési (keresztelési) anyakönyvébe bevezettetett, ha csak e vélelmet maga az érdekelt fél ellenbizonyítékkal meg nem dönti. Ép ezért az esetben, ha a születési (keresztelési) anyakönyvi kivonatban a szülők vallása kitüntetve nincs, az állami anyakönyvvezetőnek nem kell a házasulótói más okmányok felmutatását követelnie, hanem a házasulót azon felekezet tagjául kell bevezetnie, melynek születési (keresztelési) anyakönyvébe bevezettetett, kivéve, ha a házasuló más vallásfelekezethez való tartozását maga állítja, s ezt hitelt érdemlő módon igazolja is. Az előadott elveket a konkrét esetre alkalmazva, azt látjuk, hogy a vőlegény születési anyakönyvi kivonatában, mely az a—-i róm. kath. egyház anyakönyvéből ezen egyház segédlelkésze állított ki, az atya vallásául Hhv. (helvét hitvallásu)- nak bejegyezve, vagyis az elkeresztelés ténye a vőlegényre nézve ez esetben magából a születési anyakönyvből megállapítható. Ilyképen — tekintettel az előadottakra — helyesen járt el a házasságkötésnél közreműködő s—i anyakönyvvezető, midőn a vőlegény vallásául a törvénynek megfelelőleg az ev. rév. vallást jegyezte be a házassági anyakönyvbe, s kiigazítási eljárás hivatalból való indítására nincs szükség. Kelt Győrött, 1901. január 27. JDt*. JS/Lőhl Antal, ez. apát, györszékesegyházi olvasókanonok, káptalani helynök.
