A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
105 A m. kir. közigazgatási bíróság 1901. évi 256. sz. határozata. A közigazgatási bíróság K. János néptanítóra 1900. évre kivetett 2 korona 40 fillér törvényhatósági útadó leirása iránti ügyét, melyben U. vármegye közigazgatási bizottságának pótadó felszólamlási küldöttsége 1900. évi deczember hó 11. napján 2081. szám alatt határozott, K. János r i lakos és néptanító által beadott panasz folytán 1901. évi február hó 20. napján tartott nyilvános ülésben az 1896. évi XXVI. törvényczikk 64. §. 1. pontja alapján tárgyalás alá vevén, következőleg ítélt: A m. kir. közigatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Panaszló úgy az 1900. évi szeptember hó 13 napján felvett jegyzőkönyvben, mint panasziratában beismeri, miként mint kántortanítónak részben a község által fizetve, részben pedig mint államsegélyt élvezve évi 800 kor. javadalma, illetve fizetése van. Az 1890. évi I. törvényczikk 25. §. c) pontja szerint azonban csak azon tanítók és családjaik útadó mentesek, kiknek fizetése a 300 frtot, vagyis 600 koronát meg nem haladja. Ezzel szemben nem vehető figyelembe panaszlónak azon érvelése, hogy csakis a község által fizetett 168 kor. képezné fizetését, az államsegély azonban nem, s igy 300 frt fizetése nem lévén útadó-mentes, mert az állam által az 1893. évi XXVI. törvényczikk értelmében adott segély a tanítónak az ezen törvényben megállapított fizetés-minimumnak kiegészítése s ezenfelül a segélylyel kiegészített fizetés szintén a tanítói működésért élvezett javadalom, tehát a község által kiszolgáltatott fizetéssel egy tekintet alá esik. A közigazgatási bizottság ezek szerint a törvény rendelkezésének megfelelően intézkedett, midőn panaszlót a reá kivetett útadó leirása iránti kérelmével elutasította, miért az ezen határozat ellen intézett panaszának hely adható nem volt. Győr, 1901. október 25. 2362. sz. Néptanítók utadómen- tességének elbírásánál nemcsak a község által kiszolgáltatott fizetést, hanem az 1893 évi XXIV. t.-cz. alapján adott államsegélyt is mint ntadómentest kell számításba venni. A m. kir. közigazgatási biróság 1900. évi 2730. sz. határozata. A közigazgatási biróság F. Károly terhére 1897/8. évre előirt 3 frt, vagyis 6 korona törvényhatósági útadó leirása iránti ügyét, melyben A. vármegye közigazgatási bizottságának pótadó felszólamlási költsége 1899. évi deczember hó 12. napján 1319. szám alatt határozott, F. Károly e—i lakos és néptanító által beadott panasz folytán az 1896 évi XXVI. törvényczikk 64. §. r pontja alapján tárgyalás alá vevén, következőleg Ítélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Eltekintve attól, hogy panaszló a reá kivetett törvényhatósági útadó leirása iránti alapkérvényében maga azt adja elő, miként mintegy 300 frtra tehető évi fizetés mellett van mint néptanító alkalmazva, már pedig az 1880. évi I. törvényczikk 25. §-a szerint csak azon néptanítók mentesek a saját személyükre az útadó alól, kiknek fizetése 300 forintot meg nem halad, panaszlónak az útadó-mentességhez jogos igénye nincs, mert maga állítja, miként két igavonó állattal bir, már pedig a fentebb idézett 1890. évi I. törvényczikk 25. §. 4. bekezdésének c) pontja szerint a 300 frtot meg nem haladó fizetéssel bíró tanítók és családjaik csakis saját személyüket illetőleg, tehát a tanítói fizetés után kivetett állami adó alapján kivetendő kézi közmunka leszolgálása, vagy váltságának fizetése alól vannak fölmentve, de miután az igás napszámot nem személyük, hanem igavonó állataik után kötelesek 2363 sz. A 300 frtot meg nem haladó fizetéssel bíró tanítók és családjaik csakis saját személyeiket illetőleg, tehát a tanítói fizetés után kivetett állami adó alapján kivetendő kézi közmunka leszolgálása, vagy váltságának fizetése alól vannak felmentve, de az igavonó állattal biró tanító fizetési összegére való tekintet nélkül, az igás minimumot köteles fizetni.
