A Győri Püspökség Körlevelei, 1884
Tartalomjegyzék
2 nyigove miloszerdnoszti; ar pred Boga doit, snylm sze va molitvi pominat, a z-mis- lyenyem sirom bludit, je velika nedosztojnoszt. (Jvde od uszlisenya ne more biti govor. Kad mi od cslovika osa proszimo, ko neszamo na to pazimo, da mu nasu prosnyu dosztojno prepolozsimo, nego i na to, da nasz razumi; ar ako mi szami na to ne miszlimo, csa zselyimo, zacs bi moral miszlit na to on, od koga proszimo. Bog nemer zna, osa zselyimo, ali mi niszmo uszlisenya vridni, kad je takovo szamohotno bludenye va molitvi, takovo nedosztojno prepolaganve naših prosnyov, pravo zban- tovanye Boga. Doidimo zato z-celum dusum i szerdeem pred Boga, kot je to csinil korunyeni Prorok govorechi: „Od szvega szerdca kricsal szam k-tebi, uszlisi me Goszpodine.“ (Ps. 118, 145.) Dosztojnu pazku pri molitvi i to poveksava, kad szklop- lyenimi rukami, pred propelom, ali pred drugim szvetim kipom molimo, ali kad szmo na polyi sze proti Crikvi ubernemo i tako molimo. Ni pak doszt z-pazlyivum dusum proszit Goszpodina Boga, nego je i pot- ribno, da duša ponizna bude : „Molitva poniznoga oblake prebija" veli mudri muzs Szirah (35, 21.) Ako kada, tako je ovde potribno premiszlit, csa szmo, i pred kim sztojimo. Poznaimo szami szebe. Po iztoesnom grihu skur je nasztal nas razum, volya mlahava, obladuju nasz naše mlahavoszti, i ako nam Bog ne pomore, zgub- lyeni szmo. Szpodoban je nas sztalis onomu korunyenomu Proroku, od koga veli: da sze je nyemu to sztalo, csa sze sztaje onomu, ki sze utapa, i konrn szu vode jur do uszt zlizle, ali onomu, ki je upal va mocsvaru, i pod nogami dna nenahaja, i da ni, ki bi ga oszlobodit mogal, zvona Goszpodina Boga. „Oszlobodi me Gosz- podine, veli, ar szu mi vode došle do moje duše, zapal szam va diboko blato, va kom dna nenahajam." (Ps. 68, 1—3.) Pri našem zvidjevanyu, mudrovanyu szvitloszt, va szuprotivcsinah tanacs i pomocli szamo Bog dat more „Ne da szmo mi podobni csa namiszliti kako szami po szebi, piše Paval Korinthiancem, nego je naša podob- noszt od Boga." (Kor. II. 3—5.) Va duhu poniznoszti moramo tako doit pred Boga, i ponizno rech : Goszpodine, na tvoj kip, i szpodobu szi nasz sztvoril, i krez szvetu kerv tvojega Szina odkupil. Ovo je naša vridnoszt. Ako szmo csa dobroga ucsinili, duzsni szmo bili to csinit. Malovridni szlugi szmo. Poveksavat che sze naša poniz- noszt, kad premiszlimo, pred kim sztojimo. Sztojimo pred Bogom, na koga szve- moguchu rics szu szva nasztala, komu Angyeli dvoru, pred koga velicsansztvom sereg blazsenih duhov izvisene hvale szpiva. Neehemo sze tako morat ponizit, ter iz našega szerdca szvako necsiszto chutenve, szvaku szerdu, szvako grisno pozselenye izklopit. Neche li nasz morat z-jedne sztrani ponizno chutenve, da szmo nist pred Bogom, a z-druge sztrani Bozsje Velicsansztvo sztrasit, pred Boga doit ? Nikarko ne. Mi z-poniznosztjum, i zsivum verum i ufanyem moremo doit pred Boga; ar je dober, i miloszerdan od pokolyenya do pokolenya. I dabi ki pital, kako je velika, i kako daleko doszizse nyigova miloszerđnoszt, ko bi mu odgovoril mudri Szirah : „da je tulika nyigova miloszerđnoszt, kuliko je nyigovo velicsansztvo" (Sir. 2, 23), to je, kot je neszkoncsano velik, tako je i neszkoncsano velika nyigova miloszerđnoszt. Nas bozsji Ucsitely, ki je nasz molit ucsil, szam veli, da Boga Otca imenujemo, govorechi: „Ovako morate molit, Otac nasz, ki szi na nebeszih. 1 kot ditca z-zau- fanyem dohajaju k-szvomu Otcu, tako i mi k-Bogu, zato veli: „csagod budete mo-
