A Győri Püspökség Körlevelei, 1884
Tartalomjegyzék
Ad Cire. Nr. IV. a 1884. w i i. János, isten irgalmából s az apostoli Szentszék kegyelméből a győri egyházmegye püspöke, Ő császári s apostoli királyi Felségének valóságos belső titkos tanácsosa, a szent- séges római Pápa trónálló udvari főpapja, hittudor, stb. Krisztusban kedveseimnek, a győri egyházmegye valamennyi híveinek üdvöt a mi urunk Jézus Krisztusban s atyai áldásomat. Krisztusban kedves híveim! Küzanyánknak, a római katholika egyháznak óhajtása szerint cselekszünk, midó'n a nagybőjti szent időt arra használjuk, hogy kibontakozván a világ zajából s magányunkba félre vonulván, fogyatkozásainkat szemügyre veszszük, s azok megszüntetéséről komolyan elmélkedünk. Találni fogunk oly cselekedeteket, melyeket vajha nem cselekedtünk volna, és ismét találni fogunk sokat, miket tenni elmulasztottunk. Az őszinte elhatározás nem lehet más, mint eltávozni a gonosztól s cselekedni a jót. így történik meg az, mi a nagybőjti első vasárnap szent miséjében mondatik, hogy t. i. Isten az ő szentegyházát a negyvennapi böjt esztendőnkinti megtartása által kitisztítja. Mindezekre Isten szent malasztja szükséges; mert senki sem erős maga erejéből, hanem Isten irgalma által.1) Szükséges azért elménket, szivünket hozzá fölemelnünk, vagyis imádkoznunk. Az ő irgalmasságának segítsége által nemcsak lelki, hanem testi bajaink is enyhülni fognak. Az imádság t. i. mint egy ájtatos egyházi iró2) megjegyzi, a betegeknek orvosság, a kesergőknek vigasztalás, a gyengéknek erősség, a bűnösöknek óvószer, a megigazultaknak örvendezés, az egész anyaszentegyháznak segítség. Imádságunk, mikép hajdan Jákob létrája, a földet összeköti az éggel. Ezen létrán Isten angyalai fölviszik folyamodványainkat Isten elé s lehozzák kegyelemhatározatait hozzánk. Isten mindenható, irgalmas és végnélkül jó. 0 hív ígéreteinek teljesítésében. Azért kérésünket teljesíthetvén s teljesitni készséges lévén, azt teljesíti is. Úgy azonban, ha jól és jót kérünk. Krisztusban kedveseim ! A nagybőjti szent napokat választottam arra, hogy főpásztori levelemben elmétekbe idézzem azon tulajdonságokat, melyekkel imádságunknak bírnia kell, hogy meghallgattassék. Sokszor megtörtént ugyanis, hogy a hívek, amit kértek, el nem nyerték; mert azt nem jól kérték. Ezt már szent Jakab is megjegyzé levelében: „Kértek, ugy mond, de nem kaptok, mert roszul kértek.“3) ·) ·) Sz. Czipri'm. — 2) Granarlai Lajos. — 3) Jak. 4, 3. 1
