A Győri Püspökség Körlevelei, 1882
Tartalomjegyzék
3 útját nem ismerték, nincs az Isten félelme szemök előtt.“ e) Mily akadály az üdvösség ösvényein az ilyen emberekkel való érintkezés ! Mint a fölnyitott koporsóból kitóduló undok bűz, mint a mérges kígyó szájából kibocsátott méreg, oly hatásúak ez istentelenek beszédei, könyveik, elcsábító cselekedeteik. Ezektől tehát őrizkedjetek, ha az üdvösség utain haladni akartok. A másik félremozditandó akadályt képezik, sz. Pál szerint, a világi vágyak, vagyis oly kívánságok, melyeket a világon igen sokan szivökben hordoznak. Ilyenek nevezet szerint és különösen a testi gyönyörök hajhászása, a birtok utáni esen- kedés, a hir, dicsőség vadászása. Ha valaki ezen vágyak rablánczaiba került, az ki- mondhatlan akadályt érezhet lábai előtt az üdvösség Ösvényein. Ily szerencsétlenek a teremtményekhez fordulnak s pedig úgy, hogy a teremtőről megfeledkeztek. Szivökben mintegy bálványokat emelnek, hogy azokat imádják. E bősz vágyak uralma alatt másra, mi örökké tartó, mi fönnmarad mindig, nem is gondolnak. Pedig meggondolhatnák, miszerint, ha más nem, a halál minden bizonynyal véget vet e gyönyörök- s birtokoknak, a hiú hir- és dicsőségnek. Minden hiúság Isten szeretetén s az ő szolgálatán kivül. Kell tehát, hogy a világi vágyak hálóját kerüljük. Ha pedig ezek szele minket már érintett volna, folyamodjunk Istenhez, hogy legyen ő maga segítőnk ezen akadályok félremozditásában. Midőn igy Isten malasztjának erejével kiválasztottuk az utat, mely ha keskeny is, ha göröngyös is, de mindenesetre üdvösségre vezető, s midőn elmozdítottuk az akadályokat, uj kérdés merül föl, hogyan járjunk a választott utón ? Halljuk az apostol igéit: „Lemondván az istentelenségről és világi vágyakról, józanon, igazságosan és ájtatosan éljünk.“ Hármat köt tehát szivünkre a nemzetek apostola: a józanságot Önmagunk irányában, az igazságot felebarátaink irányában, az ájtatossá- got Isten irányában. E hármat kell szemeink előtt tartanunk, mint három vezércsillagot földi vándorlásunk utain, hogy végczélunkat elérjük. Vizsgáljuk őket egyenként. Legyünk józanok magunk irányában. Sz. Pál első helyen a józanságot emliti, mintha figyelmeztetni akarna, miszerint mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy Isten képe és hasonlatossága rajtunk meg ne becstelenittessék; mert a józanság ellentéte által, a mértékletlenség által, mely megzavarja az észt s néha az állatoknál alább- valóvá teszi az embert, Isten temploma s képe bennünk csakugyan megfertőztetnék. Isten jósága földi pályafutásunk végezhetésére, életünk- és erőnknek föntartására táplálékot, ételt és italt, rendelt. Adott ösztönt erre : adott eszközt s módot ennek kielégítésére. Józanon éljünk tehát mindezekkel; ne menjünk túl a mértéken; hanem akár eszünk, akár iszunk, mindent Isten dicsőségére tegyünk. Az ösztönök velünk vannak, velünk járnak. Pályafutásunkban ártalmunkra lehetnek, ha a józanság törvénye szerint rajtok nem uralkodunk. Azért int szent Péter: „Józanok legyetek, úgymond, és vigyázzatok, mert ellenfeletek, a gonosz lélek, miként az ordító oroszlán körüljár, keresvén kit fölfaljon. “ ?) Csak azt várja, hogy az ösztön akár az ételben, akár az italban, akár a testi hajlamokban, akár a dicsvágyban erőt vegyen rajtunk, és ekkor martalékává teszen minket; mert a kevélyek, a paráznák, a része- 8) u. o. — 7) r. 5, 8. 1*
