A Győri Püspökség Körlevelei, 1881
Tartalomjegyzék
2 bánó tanúi lehessünk, hogy tőle minden lépésen tanulhassunk. Ezek lesznek magányunkban elmélkedésünk tárgyai. Egyházunk minden nagybőjti intézkedése erre int minket. Keresztutak látogatására hivja föl a híveket; a szentolvasóban a fájdalmas titkokat mondatja; egyházi színül a szomorúságra emlékeztető viola-vagy kék szint használja; énekeiben a kínszenvedésről s ennek okozójáról, a bűnről emlékezik ; s mindezeknek mintegy középpontja és foglalatjaképen a szent keresztet, Urunk feszületét tűzi ki szemeink elé, hogy vizsgáljuk azt s keressünk a kereszten függő Jézusnál gyógyszert lelki sebeinkre, s fontoljuk meg, hogy az Isten fia volt, ki, és pedig érettünk, igy meghalt. Úgy szerette tudniillik Isten e világot, hogy egyetlen egyszülött fiát adná, hogy minden, ki ő benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök élete leerven. (Sz. János 3, 16.) Krisztusban kedveseim ! E főpásztori levelemben a kereszten függő s lei- keink sebeit gyógyító Krisztus Jézusról akarok hozzátok szólni. A nemzetek apostola, szent Pál, a korintusiakhoz irt első levelében több ó-szövetségi eseményt említ föl, megjegyezvén, miszerint azok akkor megtörténtek s az utókor azokból vegyen magának tanulságot. „Példákban történtek az ősökkel : megirattak pedig a mi oktatásunkra“ (I. Korint. 10, 11.) Ezek között (9. v.) előfordul az is, miszerint Isten kígyókat bocsátott a pusztában a föllázadó zsidóság ellen, hogy a gonoszak az ártalmas kígyók mardosásai által kigyomláltassanak. (Bölcseség k. 16, 5.) Olvassuk ezekről Mózes könyveiben, miszerint a pusztában utazó nép átlátván s beismervén e hibáját, bünbánólag kérte Mózest: „Vétkeztünk, úgymond, mert az BTr ellen s ellened szólottunk. Imádkozzál, hogy vegye el rólunk a kígyó- kát. Es imádkozik Mózes a népért. Es szóla az Ur néki: Csinálj egy rézkigyót, és tedd azt jelül : aki megsértetvén reá tekint, él. S mindez igy meg is történt. (Mózes IV. k. 21, 7, 9.) Innét vesz Összehasonlítást az édes Üdvözítő, midőn Niko- demussal folytatott beszélgetésében e megjegyzést teszi: „Amint Mózes fölmagasztalta a kígyót a pusztában, úgy kell fölmagasztaltatnia az ember fiának, hogy minden, ki benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.“ (Ján. 3, 14, 15.) Krisztusban kedveseim! A bűnös ember hasonlítható ahhoz, kit a kígyó megmart, mert bölcs Sirák fia szerint a biin olyan, mint a kígyó: „Fiam vétkeztél? Ne cselekedd többé, hanem az előbbiekért könyörögj, hogy megbocsáttassanak neked. Mint a kígyó színétől, fuss a bűnöktől. És ha azokhoz járulsz, elfognak téged. Oroszlán-fogak az ő fogai megölvén az emberek lelkét.“ (Sirák fia k. 21, 1, 3.) Mi szivünk alázatosságában elismerjük, hogy bűnösök vagyunk, hogy minket is megmart e kígyó. E nagybőjti magányunkban tehát lelkileg fölmegyünk Jeruzsálembe, föl a Golgotára, föl elmélkedésünk központja elé. És valamint a kigyómarta nép a pusztában fölnézett a rézkigyóra : úgy mi is bűneink által megsebezve föltekintünk az édes Üdvözítőre, töredelmes szívvel nála keresünk gyógyszert sebeinkre azon élő hitben, hogy valamint meggyógyult a bűneit megbánó nép a rézkigyó láttára, úgy nyerünk mi is kegyelmet az érettünk életét adó Megváltó Krisztus Jézus által. Ha magányunkban részrehajlatlanul s behatólag vizsgáljuk lelki állapotunkat s őszinte vallomást akarunk tenni, nemde kénytelenek vagyunk megvallani,
