A Győri Püspökség Körlevelei, 1877

Tartalomjegyzék

20

d) Minden külön háztartással bíró gazdától 15</2 liter rozs és 10 kr.,

zsellértől 73/4 liter rozs és 10 kr.

e) Harangozásért minden külön háztartással biró házaspártól 73/4 liter rozs.

f) Tüzelőfa fejében . . . 21 frt — kr.

g) Tandíj fejében . . . . 60 frt — kr.

h) Az ismétlő iskola tartásáért . . 20 frt — kr.

i) Minden iskolaköteles után a szülőktől . — frt 20 kr.

k) A templom pénztárából . . . 2 frt 20 kr.

l) Stóla-illeték fejében körülbelül . . 16 frt — kr.

m) Ostyasütésért . . . . 7 frt — kr.

Kelt Győrött, 1877. évi márcziushó 20-án.

861. sz.

Az egyházmegyei tanítói nyugdijintózet további fen- tartása érdekében.

A nagyméltóságu vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumhoz ismételten felterjesztett azon kérdésemre, vájjon a győri egyházmegyei kath. néptanítók nyugdíjintézetének tagjai, tekintve azon előnyöket, melyek részökre ezen intézet alapszabályai értelmében biztositvák, tartoznak-e egyúttal az országos tanítói nyugdíjintézethez is csatlakozni, folyó hó 4-ikéről 3786. szám alatt határozottan igenlő választ nyertem.

Nyugdíjintézetünk, a miniszteri intézvény szerint, fenállhat ugyan továbbra is; de miután az az orsz. nyugdíjtörvény követelményeinek nem felel meg, tagjaira az 1875. évi 32. t. ez. 31. §-a sem alkalmazható, s igy ezek az országos nyugdíjintézethez való csatlakozás kötelezettsége alól fel nem menthetők; de azon esetben, ha nyugdíjintézetük jelenlegi alapja az országos hasonczélu alapba beolvasztatnék, amannak irányában eddig szerzett jogaik és igényeik nyugdíjba lépésükkor kellő figyelembe vétetnének.

A beolvasztás eszméje nyugdíjintézetünk tagjai által annak idején megvi- tattatván, visszhangra sehol sem talált; azértis annak, mint már tagadó lag elintézett kérdésnek, mellőzésével most intézetünk további fenállása és fentartásának módozatai felől kell határoznunk.

Az egyházmegyei nyugdíjintézet által aránylag csekély teher mellett nyújtott határozott előnyök, a tagok részére biztosított rendelkezési jog a nyugdijak kiutalására s azok mennyiségének időnkinti meghatározásái’a nézve, továbbá a nyugdíjalap mostani kezelésének biztossága és olcsósága, végre pedig és különösen a már nyugdíjazott tanítók s özvegyek, nemkülömben a segélyezett árvák érdekei az intézet további fenmaradását valamint javasolják, illetőleg kívánatossá teszik: úgy másrészt kétségtelen az, hogy az intézet további fenállása, tekintettel az alap jelenlegi állapotára, teljesen biztosítottnak tekinthető, hahogy annak ez-idő szerinti tagjai szabályszerű befizetéseiket ezentúl is fogják teljesíteni. Igaz ugyan , hogy az országos tanítói nyugdíjintézethez fizetendő illetékek mellett az egyházmegyeihez fizetendő évi tagdíj némely, különösen szegényebben javadalmazott, vagy több tagú családdal bíró tanítónak érzékeny terhére lehet: de e terhet mig egyrészt meg-