A Győri Püspökség Körlevelei, 1875

Tartalomjegyzék

2 lan katli. egyház a vele lévő Szentlélek erejével fogyatkozás nélkül őrzi s hiba nél­kül előadja az egész tanítást, akár írva legyen az, akár nem. A szentirás és hagyo­mány ugyanegy vizkeletből áradozó két folyó, melyekből a hit- és erkölcstanokat merítjük. Mindkettő isteni tekintélyű forrás. Innét van, hogy szent Pál a thessalo- nikai híveket mind az írásból mind az élőszóból merített tanoknak megtartására inti. „Tartsátok meg, úgymond, a hagyományokat, melyeket tanultatok vagy beszéd által, vagy levelünk által.“ * 6) A szent apostolok az Ur Jézustól vett utasítás szerint hirdeték az evangé­liumot, s mindannak megtartására buzditák a híveket, mit Krisztus Urunk paran­csolt, s amire az igazság lelke, a vigasztaló Szentlélek őket oktatta. „Minden földre kiment hangjok s a föld kerekségének véghatáraira az ő szavok.“ 7) Szoros köte­lességnek tartották a tanítást, mert tudták, hogy „a hit a hallásból vagyon, a hallás pedig Krisztus igéje által,“ 8) Krisztus igéjének hirdetése által. Ilirdeték tehát azt minden viszontagságok közepeit. „ítéljétek meg, szólának a predikálást tiltó zsidók­nak , méltó-e Istennek színe előtt titeket inkább hallgatni, mintsem az Istent? de lehetetlen el nem beszélni azokat, amiket láttunk és hallottunk.“ 9) S hogy annál több idejök maradjon a hit hirdetésére, a keresztény község némi ügyeinek végzé­sét az erre kiválasztott szerpapokra bízták. „Nem méltányos, mondának, elhagyni az ige hirdetését azért, hogy az asztaloknál szolgáljunk.“ 1ü) „Ha az evangéliumot hirdetem , írja szent Pál a korintusiakhoz , nem dicsőség nekem: mert a szükség kényszerít engem; mert jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.“ 1') Ily szent kötelességnek tartották az ige hirdetését az apostolok utódai is, a fölszentelt püs­pökök századokról századokra, miként a szentatyák iratai mutatják, s az egyház törvényei nyilván parancsolják. Ezekből csak egyet idézek, a tridenti szent zsinat törvényét, mely a püspökök legelső kötelességének lenni állítja azt, hogy az Isten igéjét maguk is hirdessék s mások által is hirdettessék. t2) Ez kötelessége közvetlen lel­kipásztoraitoknak is. Öle is tartoznak Isten igéjét vasárnapokon s ünnepeken hir­detni, és szßnt hitünkben mind a délutáni könyörgések alkalmával, mind hetenkint legalább kétszer az iskolában, oktatást adni. Krisztusban kedves híveim! Midőn a püspök és plébánosok e kötelességét elmondtam, elmondom egyszersmind a ti kötelességteket is. Öle tartoznak Isten igé­jét hirdetni, ti pedig tartoztok azt hallgatni, megtanulni, 'lelki üdvösségtökre for­dítani. Az élet, ut s igazság, Krisztus Jézus, azért világosított, hogy az emberek elfogadják világosságát. S valóban sz. János evangéliuma szerint, „mindazoknak, kik befogadák őt, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá lennének, azoknak t. i„ kik az ő nevében hisznek.“ 13) Ellenben „ha el nem jöttem volna, mond az Üdvözítő sz. Jánosnál, 14) s nekik nem szólottám volna, bűnök nem volna: most pedig mentsé­gük nincs az ő bűnöktől.“ „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket meg­utál, engem utál meg. Aki pedig engem utál, azt utálja, aki engem küldött.“ 15) xlki tehát szereti az Ur Jézust, az hallgatja is tanítását. Aki Istentől van , hall­β) II. Thess. 2, 14. — 7) Rom. 10, 18. — 8j Rom. 10, 17. — 9) Apóst, cselek. 4, 19. 20. — *°) Apóst, cselek. 6, 2. — π) I. Col. 9, 16. — 12) Sess. 24. cap. 4. de ref. cf. Sess. 5. cap. 2. de ref. — *3) Ján. 1,12. — 14) 15, 22. — 15). Luk. 10, 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom