A Győri Püspökség Körlevelei, 1874
Tartalomjegyzék
2 tekből bitemet“. (Jak. 2. 18.) A vasárnapok s egyéb ünnepek az Urnák szentelvék. Mind megannyi nyugnapok azok, melyeken mindennapi foglalkozásainktól szünetelünk, bogy lelkünket Istenhez fölemeljük. Maga az Ur rendelé a sabbatot, vagyis a szünetelés napját, midőn a teremtés hetedik napján munkálkodni megszűnt s meg- áldá és megszentelé azt (I. Móz. 2. 3.). Szigorúan megbagyá továbbá, hogy e nap az egész éven át megszenteltessék. „Hat nap tegyetek, úgymond, dolgot, hetedik napon szünetelés (sabbat) vagyon, az Urnák szent nyugodalma. Valaki dolgot teszen azon a napon, haljon meg“ (II. Móz. 31. 15.). Az uj szövetségben szünetelő napul vallási czélra a vasárnap rendeltetett, annak emlékéül, hogy Krisztus Urunk e napon támadt föl s hogy a Szentlélek is e napon szállott le.az apostolokra. A vallásos érzelmek táplálására tehát s vallásos cselekedetek gyakorlására az uj szövetségben szombat helyett a vasárnap tűzetett ki s tartatott meg mindig a legnagyobb kegyelettel. Az őskorban, már az apostolok idejében, a szombat utáni első napon, vagyis vasárnapon összej övének a hivek a kenyér föláldozására (Ap. csel. 20. 7.). Egy második században élt iró, szent Justin vértanú, védiratában bőven előadja, miszerint vasárnapon egy helyre szoktak összegyűlni a hivek mind a városból mind a falvakról, s azon helyen olvastatott az ó és uj testamentomi szentirás egy-egy része. Ezt követé a szentbeszéd és buzditás a hallottak követésére. Szentbeszéd után megkezdettek az imádságok, ezek után végeztetett a bor, viz- és kenyér föláldozása, melyre a könyörgéseket s hálaimákat a főpap végzé, az egész nép Ament mondván rá. Ekkor a jelenlevők megáldoztattak, a távollevőkhöz pedig a szerpapok vivék el az imádandó áldozatot. így szentelék meg a vasárnapot a szent hajdanban a keresztények. A vasárnapokhoz járultak a szent vértanuk kimúlásának évfordulói, melyeken szintén együtt virrasztottak a hivek, miként ezt már antiochiai szent Ignácz történetében olvassuk; továbbá hitünk több titkának, a Boldogságos Szűznek, sz. apostolok és egyéb szenteknek emléknapjai. A hivek e napokat parancs nélkül is, önként megülék. Később ez egyenes parancs által is kötelességükké tétetett s az ünneplés módja is tüzetesebben körüliratott. Egyik teendőnk e napokon Isten igéjének hallgatása, hogy Istenhezi viszonyunk, és Isten s embertársaink iránt való kötelességünk emlékezetünkbe hozassék; másik kötelességünk az imádandó oltári áldozat bemutatásán való résztvevés , hogy együttesen adjunk Istennek hálát a vett jókért, dicsőítsük őt, kérleljük meg őt magunk iránt, folyamodjunk hozzá szükségeinkben. Mily szivemelő látvány , midőn a harangszóra az egész hivő nép összejön az Urat dicsérni, az Isten igéjét hallgatni, áldozatot a fölszentelt pap keze által az élők és megholtakért bemutatni s néha, a korintusiak példájára, épen e gyülekezeteken közczélokra alamizsnát gyűjteni (I. Kor. 16. 2.). Még a házi cseléd is a tűzhely mellett, a nyájőr a mezőben, az erdész a fák árnyazata alatt, hallván a helység tornyáról a Sanctus-t s az Urfölmutatást jelző harangszót, letérdel, s a templomban összegyülekezett hivek imájával egyesiti lelke áhítatát. Mily élénk összeköttetés ez Krisztusban! A szentek egyességének mily élénk kifejezése! Az egész nap Istennek van fölajálva, minden szolgai, szükségtelen munka félre téve. Ünnepies minden. Még a hivek öltözete, még az utczák tisztasága is ünnepre mutat. Minden azt mutatja, hogy e nap Istennek van szentelve. A templomon kivüli idő is istenes
