A Győri Püspökség Körlevelei, 1874
Tartalomjegyzék
Ad Nr. II. Cire. 1874. ZALKA JÁNOS ISTEN IRGALMÁBÓL S AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL A GYŐRI EGYHÁZMEGYE PÜSPÖKE, KRISZTUSBAN KEDVESEIMNEK, A GYŐRI EGYHÁZMEGYE VALAMENNYI HÍVEINEK, ÜDVÖT AZ URBAN S PÜSPÖKI ÁLDÁSOMAT.-A negyven napi böjtöt alkalmas időnek s az üdvösség napjainak szoktuk nevezni, mert a magunkba szállásra, utaink vizsgálására, hibáink fölfedezésére, bűneink megbánására s életünk uj berendezésére különösen alkalmasok e napok. A hol az egyház törvényei tiszteletben tartatnak, hol az ő szelleme az éltető elem , ott ilyenkor a zajos mulatságok elnémulnak , ott a hivek szemei a keresztre függeszt- vék, vágyaik azok keresésére irányozvák, mik oda fen vannak, elmélkedésök tárgya az Ur Jézus kinszenvedése s halála, egyedüli óhajuk a megváltás érdemeiben részesülhetni. Krisztusban kedveseim! Szivem óhajtását s főpásztori kötelességemet telje- sitni kívánván, én is ez alkalmas időt választám arra, hogy titeket, kiket magam köré Össze nem gyüjthetlek, az Ur Jézus szent nevében a távolban üdvözöljelek, azután pedig figyelmeztesselek benneteket szentegyházunk némely parancsára, melynek napjainkban tapasztalt elhanyagolása a kötelesség felejtőknek ugyan lelki kárt okoz, egyházunkat pedig mindinkább háttérbe szorítja. Az üdvösség e napjaiban üdvösségtekről gondoskodni s szentegyházunk tekintélyét megóvni, törvényeit megtartani s czélzatainak elérését eszközölni, közös kötelességünk. A tárgy, melyről ez alkalommal hozzátok szólni akarok , az ünnepnapok megszentelése. E szent napok évről évre kevesebb figyelembe vetetnek, az ősöktől öröklött vallásos emelkedettség napról napra hanyatlik s az Ur s dicsőült szentjeinek ünnepei mindinkább a köznapok alakját kezdik fölölteni. A vallásosság kül- nyilatkozatainak elhalaványodásából a belső hitélet halaványságára kell következtetnünk. Mily örömest cselekednénk máskép! de bár mint szeretnők is a jobbat föltenni s a külső alak halaványságát előttünk ugyan ismeretlen, de nem vétkes okoknak tulajdonitni: ott áll az irás, mely a rendesen történni szokottakat igy adja elő: „Mutasd meg nekem hitedet cselekedet nélkül, s én megmutatom neked a cselekede1
