A Győri Püspökség Körlevelei, 1872
5 hitelt sem adunk. Ha meggondoljuk, hogy a hit első megtámadója a paradicsomban nem más volt, mint a gonosz lélek, hogy ő már akkor a hazugság apja volt, hogy ő elég vakmerő volt magát Krisztus Urunkat is megkísérteni, s hogy az Apostol szerént körüljár, mint az ordító oroszlán, s most is azon van, hogy az egyház tanításának igazi búzája fölé konkolyt hintsen: azt kell állítanunk, hogy a gonosz sajtó működése egészen hasonló az ő munkájához. Ellen óvszerül álljon itt sz. Péter intése: „Józanok legyetek, s vigyázzatok, mert a ti ellenségtek az ördög, mint az ordító oroszlán körüljár, keresvén, kit elnyeljen, kinek álljatok ellene a hitbeni erősség által.“ (I. 5, 8—9.) Vagy el se fogadjátok az ily sajtó szüleményeket, kár volna érettök csak egy fillért is kidobni : vagy ha már kezeiteknél vannak, az ily konkoly megéi’demlett helyére, a tiizbe vessétek azokat, az ephesusbeliek példája szerént, kik gonosz tartalmú könyveiket a tűzre hányák. (Ap. csel. 19, 19.) Atalában megérintvén a hit megtámadásait, egy ágazatról nevezet szerént is teszek említést. Ez a napjainkban annyira megtámadt pápai tévmentesség. A legközelebb tartott római sz. zsinat ugyanis kimondta, miszerént a római pápa, sz. Péter utódja s igy Krisztus e földöni helytartója, midőn mint az egész egyház tanítója valamely hit és erkölcstant kihirdet, isteni segítség által megőriztetik a tévedéstől. Ezen tanítás különösen mozgásba hozá az egyház ellenségeit. Pedig meggondolhatták volna, miszerént az egyháznak vagy közzsinatnak tévmentessége is végeredményben csak az isteni segítségtől van, tehát onnét, a honnét a pápáé. Isten egy embert úgy megóvhat a tévedéstől, mint sokakat, akár együtt legyenek azok, akár az egész világon szétszórva. Nem csak megóvhatja pedig, hanem meg is óvja őt; hisz maga Üdvözítőnk igéré ezt meg, s tudjuk, miszerént ígéretei igazak. Innét van, hogy — miként egy másik főpásztori levelemben bővebben kifejtém — a hívek századok lánczolatain át a pápák határozatait mint sz. Péter határozatait tekinték, s mindig engedelmesen elfogadák. (1869. márc. 19. lev.) Itt tehát nincs semmi nehézség keresztény katholikus előtt. Többiben, kedveseim! az ily megtámadások se nem elsők, se nem utolsók az egyházban. Megjövendölé azokat isteni Megváltónk, hogy hitünk ne csüggedjen, midőn azok bekövetkeznek. Midőn kínszenvedésének napjai közeledének, mondá tanítványainak : „íme fölmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik mind, mi az ember fiáról a próféták által írva vagyon, mert átadatik a pogányoknak, megcsufoltatik, megostoroztatik, lepökdöstetik, s miután megostoroztatott, megölik őt, és harmadnapon feltámad.“ (Luk. 18, 31—33.) O megjövendölé, miszerént neve miatt az itélőszékek elé fognak vezettetni hívei, s hogy nem leend jobb sorsa a tanítványoknak, mint sem mesteröknek; de föl is bátoritá őket mondván: „E világban szorongatástok leszen, de bízzatok, én meggyőztem a világot.“ (Ján. 16, 33.) Azért is, Krisztusban kedveseim! minden tétovázás nélkül ragaszkodjunk a mi szent hitünkhöz, ne háborodjék meg szivünk, se ne féljünk, hanem inkább függeszszük szemeinket Urunk sz. keresztjére, onnét szerezzünk hitünknek táplálékot és erősséget. 0 nem csak megváltott bennünket halála által, hanem tanítását is megerősité, dicsőséges feltámadása által azt megpecsételvén. Kitárja felénk karjait s hí, hogy mindnyájan, kik munkálkodunk s megterhelve vagyunk, siessünk hozzá, s enyhiiletet ad nekünk. Ha szenvedni, tűrni kell is hitünkért, mondjuk a rablánczokban levő sz. Pállal: „Azért 2
