A Győri Püspökség Körlevelei, 1869
3 gök pedig, hanem azokért is, kik az ő igéjök által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egygyé legyenek, amint te Atyám énbennem, és én tebenned, ugv ők is mibennünk egygyé legyenek, s igy elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engemet.“1) Az egyetemes egyházi zsinatnak értelmét, jelentését, horderejét rövid szóval elé tekbe adni akarván, figyelmeztetünk benneteket arra, hogy a katli. egyház nem a tudósoknak, nem a földi alkotmányozóknak, hanem az Istennek műve, a hol nem ember pa- rancsol, nem ember intézkedik, hanem egyedül az Isten, és a kit az Isten erre felhatalmazott. Nincs tehát nem is lehet az egyházban soha arról szó, mit akarnak az emberek, mi az, a mivel az emberek kedvét lehetne megnyerni; hanem egyedül, mit parancsolt az Isten? mi az Istennek akaratja? mi fogja az Istennek tetszését megnyerni? Krisztus Jézus is, minden alkalommal arra hivatkozott, hogy ő nem magától jött, hanem az Atyától küldetett,2) hogy ő mindenben csak az Atya akaratját teljesíti, s egész tanításáról nyilván mondá: „az én tanít mányom nem enyém, hanem azé, aki engem küldött.“3) Hivatkozhatott volna Jézus a nép akaratára is, hiszen legnépszerüebb ember volt az országban, úgy hogy diadalmenetben kisérte be a nép Jeruzsálembe, királynak akarta kikiáltani, s a zsidó főpapok, Írástudók és farizeusok megzavarodva tanakodtak,. mondván: „látjátok, hogy semmire sem megyünk, íme az egész világ utána indult;“4) mégis azért Jézus Krisztus mondá: „amint parancsot adott nekem az Atyám, úgy cselekszem,“5) „a beszéd, melyet hallottatok nem enyém, hanem azé, ki engem küldött, az Atyáé.“8) Az egyetemes zsinaton sem lehet másról szó, mint, mi az, amit az Isten parancsol? Ti sem kívánjátok tőlünk tudni, mi tetszik minékünk? mit akarunk mi? hanem mindenkor csak azt, hogy mit parancsol e vagy amaz esetben az Isten? s mikor az általunk hirdetett parancsnak engedelmeskedtek, jól tudjátok, hogy abban nem nekünk, nem embernek, hanem az Istennek engedelmeskedtek. Istennek müve az egyház; tehátnem iskola, nem puszta tanintézet, melyben az taníthat, aki akar, s azt taníthatja, amit akar, melyben a mindenféle vélemények zajos vitáiban az elmék minden irányban elragadtathatnak, mert hiszen egyik tudós véleménye oly emberi vélemény, mint a másiké. Az egyház az Isten műve lévén, mindig csak az a kérdés tehát, mit tanított Krisztus Jézus? mit hirdettek az apostolok? mit hisz mindig és tanított az egyház? Az egyházban csak azt kell hinni, amit az Isten kinyilatkoztatott, csak azt szabad hirdetni, amit Krisztus Jézus tanított vagy parancsolt, úgy kell élni, amint Krisztus Jézus édes üdvözítőnk akarta. Azért az egyház szellemi országé földön, Krisztus Jézus országa, miként ő nevezé „az én országom,“7) melynek változatlan, láthatatlan fejedelme Krisztus Jézus, látható kormányzói azok, kiket ő e czélra szükséges hatalommal felruházott, hogy az ő hatalmával Ó3 az ő nevében kormányozzák elméinket, akaratunkat, lelkismereteinket, szóval egéez életünket. Nem taníthat az egyházban senki, csak a kit az Isten küldött, nem kormányozhat, csak akit erre az Isten felhatalmazott. „Más alapot senki sem vethet, igy ir sz. Pál, azon *) János er. 17. — a) Ján. ev. 7, 28. — a) Ján. ev. 6, 16. —- *) Ján. ev. 12, 19. — s) Ján. er. 14, 31. — e) Ján. ev. 14, 24. — 7) Ján. ev. 18, 36.
