A Győri Püspökség Körlevelei, 1863
Tartalomjegyzék
2 A fájdalom és panasz e szavai, melyeket közel félszázad előtt egy lángelmti és buzgalom, már rég az Urban üdvöziilt püspök *) intézett híveihez, napjainkban is aggályos gonddal töltik el a főpásztorok lelkeit a reájok bízott nyáj jólléte miatt; e szavak az Ur minden híí papját, sőt minden gondolkozó és jóakaratu keresztényt igen is alapos félelemmel lepnek meg a halhatatlan lelkek örök üdve iránt. Mert ugyanis naponkint valóságos özöne árasztja el a világot oly irodalmi termékeknek, melyek majd nyilván, majd alattomban, majd rajongó bőszültséggel, majd szépenhangzó szólamokban és sokat jelentő csattanós szavakban törekesznek a hitetlenség mérgét, s az erkölcstelenség ragályát széliében terjeszteni; és pedig oly nyugvást nem ismerő tevékenységgel, oly körültekintő s eszélyesen kiszámított erőmegfeszítéssel, mely méltó volna a legjobb ügyhöz. Szóval és Írással, a tudomány és művészet, a felvilágosodás és művelődés szép nevezetével számtalan alakban és módon visszaélnek a keresztény hit ellenségei, hogy azt kigúnyolják és meggyalázzák, nevetségessé, megvetetté tegyék s az emberek sziveiből kiirtsák. Azonban mindezen támadások és dühöngések főleg a katholika anyaszentegyház ellen intézvék; mert hisz ő a szent hitnek Istentől rendelt őre, a tiszta erkölcsök ápolója s az igazságnak oszlopa és erőssége. 2) Könnyű belátni, Krisztusban kedves Híveim, mily nagy a veszély, melyet a rósz könyvek olvasása okoz; mily megmérhetlen a kár, melyet az valóban létrehoz! Mert hisz azok, kik a kereszténység ellen e megtámadásokat intézik, nemcsak hitetlenek, hanem mint tetteik megczáfolhatlanul bizonyítják, romlottak s erkölcstelenek is; míg ők a hit ellen szórt rágalmaikat leirják, felzaklatják egyszersmind a legaljasabb s kárhozatosabb szenvedélyeket, s igy aláássák és megsemmisítik a hittel együtt a kereszténység erkölcstanát is. Azonfölül meg kell fontolnunk, hogy ezen üdv-veszélyeztető könyvek többnyire ragyogó, behízelgő, színezetdús nyelven irvák, s egy csalhatlannak látszó bölcseség biztosságával elveket, élet-nézeteket állítanak fel, melyekben jó és rósz, igazság és hazugság, erény és bűn zagyva vegyületté elegyülnek egymással, úgy hogy az olvasónak lelkét — ha nála a megkivántató ismeretek s a kellő elme-él hiányzanak — gyanú és kétely szállja meg, melynek folytán a vallásos élet lanyha közönyösségben sorvad el. Szivmarczangoló tapasztalás azt tudni és látni, hogy ezer meg ezer oly keresztény létez, ki alig ismeri a legegyszerűbb vallási igazságokat: de az ily istentelen könyveket mégis olvassa, melyekben a vallás és annak kegyszerei, az egyház és annak intézményei éktelenül eltorzítva, vakmerő gúnynyal, maró élczczel beszennyezve, vád-, torzítás- és rágalmakkal elözönlve ábrázoltainak, — és mindez egy művészi irály bájoló mezében! Lehetséges-e már most, hogy roszul értesült, kínzó kételyektől zaklatott, szenvedélyektől ösztönzött emberek, kiknek irányában a vallás örök büntetéseivel oly kérlelhetlenül áll fenyegetőleg szemközt; lehetséges-e, hogy ily emberek ezen *) Colinár József Lajos mainzi püspök 1818-ik évi nagyböjti föpásztori oktatásában* — 2) Tim. 2. 1. 3, 15.
