A Győri Püspökség Körlevelei, 1862
Tartalomjegyzék
3 De fi püspöki hivatalos megjelenésen kivtil van még egy más nevezetes ok is, mely miatt Szentségcs római Pápa Atyánk a folyó évi Pünkösd ünnepére maga körébe óhajtja az egész földkerekségéről a Rómában megjelenhető püspököknek nagy számát. Tudjátok, ájtatos Hívek! hogy a katholika Anyaszentegyház nem elporló és sokfélekép csak hamar romba pusztuló szobrokban vagy fölirásokban — hanem híveinek szivében örökíti meg legérdemesb fiainak és leányainak emlékét, és tiszteli úgy, miként a liivsá- gos világ semmi erőködéssel nem képes csak meg is közelíteni. Ugyanis miután a Szentlélek Istennek segítségül hívása mellett a legnagyobb szigorral és óvatossággal megvizsgálta legérdemesb fiainak és leányainak szent és jámbor életeket, hősies erényeiket, dicsőséges cselekedeteiket, szóval az Ur Krisztus kegyelnie által szerzett érdemeiket, ünnepélyesen kijelenti őket, mint a kik már színről színre látják az Istent, és uralkodnak Krisztussal a mennyekben, kijelenti őket a hívek - követésére, és tiszteletére méltó jeleseknek. Es ezen ünnepély neveztetik a Szentek sorába igtatás ünnepélyének. A folyó évi Pünkösd napján is egy ily rendkívüli ünnepély fog megtartatni Rómában. Ezer ötszáz kilenczvenlietedik esztendőben történt t. i., hogy a tágas és népes japáni birodalomban iszonyú dühöng’éssel irtotta ki a pogány vadság a Xaveri sz. Ferencz által nagy fáradsággal, de örvendetes sikerrel megalapított keresztény katliolikus hitet. Ez alkalommal főleg huszonhatan tüntették ki magokat, kik örömmel tettek tanúságot vérökkel az Ur Jézusért. Ezen vértanuk többnyire ugyan sz. Ferencz rendbeli szerzetes férfiak voltak, mert akkor is főkép a hivő nép pásztorai ellen irányoztatott az üldözők kegyetlensége, de a huszonhat vértanú között tündöklőit két, az egyik tizenhárom, a másik tizenegy éves, gyermek is, kik visszautasítván minden fényes ígéretet, ellenállván minden csábításnak, megvetvén minden kínt és gyötrelmet bámulatos elszántsággal, a legnagyobb készséggel haltak meg szent Intőkért. Ezen vértanuk emlékét fiz időtől maga az Isten is több tagadhatlan jelekkel és csodákkal megdicsőitette. Most tehát Krisztus ezen huszonhat vitézeinek a dicső szent Mártyrok sorába igtatása fog megtörténni, és emlékezetök a legnagyobb ünnepélylyel fog a liivek tiszteletének átadatni. Ezen ünnepély dicsőségének nevelésére is kívánja tehát Szentséges Atyánk a püspököknek megjelenését Rómában. Már sz. Pál Apostolról olvassuk, 3) hogy elment Jeruzsálembe Péternek látogatására és tizenöt napig maradott nála. Miután pedig sz. Péter Apostol Rómába jött, onnét az Anyaszentegyházat kormányozta, és ott Krisztusért életét is adta, minden egyházak a rómait mint fejőket tisztelték, ügyeikről oda tettek jelentést és azoknak elintézését onnét várták annyira, hogy már I. Gyula Pápához imigyen imának a negyedik században egy sz. zsinat atyái: „Legjobbnak és legillőbbnek látszik, ha a főhöz, azaz Péter Apostolnak székéhez minden tartományból a papok jelentést tesznek. “ „Hoc optimum et valde congruentissimum esse videtur, si ad Caput, id est ad Petri Apostoli Sedem de singulis quibusque provinciis Domini referant Sacerdotes. “ 4) Sz. Ireneus, második századbeli Atya pedig kifejezi magát, mondván: „Ezen t. i. a római egyházhoz szükség gyűlni minden egyháznak, az ő hatalmasabb fölsőbbségeért." „Ad hanc enim (románam) ecclesiam propter potiorem principalitatem necesse est omnem convenire ecclesiam." 5) 3) Gál. 1. 18. — *) Epist, Synodi Sardicensis ad Julium urbis Romae Episcopum. — 5) Adv. Haeres. III. 3.
