A Győri Püspökség Körlevelei, 1858
Tartalomjegyzék
/ 4 Csak kérlek vigyázzatok, és ezen szép szót szabadság jól értsétek. Csak a’ szabadságot a’ szabadossággal és féktelenkedéssel össze ne zavarjátok. Mert szabadnak lenni szép, erényes és igazán eszes emberhez illő állapot; ellenben önmagát féktelenül állati ösztöneinek átengedni, igazán embert becstelenítö gyalázatos dolog. Azon ember igazán szabad, ki Istenért és a’ lélekért tud magának parancsolni, tud állati vágyain uralkodni, k i vétkezhetett, és nem vétkezett, gonoszt cselekedhetett, és nem cselekedett. ') Ellenben nem szabad, hanem állati ösztöneinek nyomom rabja az, ki mit ingere megkíván, azt, legyen jó vagy rósz, azonnal teljesíti. Felháborodott indulatja a’ bo- szút sugalja: tehát ö azonnal meg is boszúlja magát. Szeme a’ csinos alakon megakad : tehát odaengedi magát a’ fertelmes gondolatoknak, kívánságoknak stb. Mit véltek, erkölcsileg szabad ember-e az, ki így cselekszik? Az embernévre csak akkor érdemes az ember, mikor eszével tudja magát fékezni, mikor a’ kellő törvények szerint tud élni. Tehát csak az erényes embert lehet igazán szabadnak nevezni. Mivel pedig a’ keresztény katho- likus, Isten’ és az Anyaszenlegyház’ parancsolati szerint élvén, állati vágyain uralkodik, és Isten’ figyelméért parancsol magának, ö bizonyára erkölcsi tekintetben a’ legnagyobb szabadságnak örvend, és mikor így a’ törvények szerint él, semmiben nem feddi lelkiismérete, ugyan azért bírja a’ Jézus’ békességét, mellyet a’ világ nem adhat, bírja az igaz embert a’ legnagyobb nyomorúságban is boldogító jó lelkiisméretet, bírja a szívnek nyugodalmát. A’ katholikus ember tehát nem az által szabad, hogy rakonczátlan vágyainak magát átengedve féktelenkedjék, nem! hanem szabad az által, hogy Isten’ és az Anyaszentegyház’ parancso- latit megtartván, kellő józanságban és becsületességben folytatja életét. És valóban csak így az Anyaszentegyháznak őrködése alatt élvezhető az igaz erkölcsi szabadság, mikor t. i. van, ki a’ távoztatandó veszedelmekre gondosan figyelmeztet, és a’ teljesítendő kötelességekre híven buzdít bennünket. Mert valamint a’ nyáj akkor biztos a’ farkasnak ragadozá- sától, a’ veszélyes legelőnek mételyétől, mikor gondos pásztora van, ki későn korán talpon áll mellette: úgy erkölcsi életünk’ vezetésében mi is csak akkor vagyunk biztosak, ha az Anyaszentegyház lelki ellenségeinkre, valamint a’ romlás’ kelepczéire figyelmeztet bennünket, és azokat eltávolítja tőlünk. És valamint a’ nyájra nem volna boldogító az a’ szabadság, ha magára hagyatva szédeleghetne, merre ösztöne vezetné, mert bizonyára csakhamar elpusztulna, és részint a’ ragadozó állatoknak martaléka lenne, részint a’ szerencsétlen helyeken, vagy pedig a’ rósz idő miatt elveszne: úgy az emberiségre átok az ollyatén szabadság, mikor leggonoszabb vágyainak korlátlan tér van engedve, mert bizonyára csakhamar olly tettekre fajul, mellyek az embert emberi méltóságából egészen kivetköztetik, és a’ földön a’ legszerencsétlenebb teremtménynyé teszik. Jó tehát a’ katholika hitben élni, mert itt leggondosabb, leghívebb lelki őrünk és pásztorunk lévén az Anyaszentegyházban, bírjuk és élvezzük az igaz erkölcsi szabadságot. Napjainkban azt látjuk, miként sok ármányko- dónak igyekezete oda van irányozva, hogy az erényes katholikus életet, az anyaszentegyház’ szent szokásait és szertartásait minden alkalommal gúny’ tárgyává tegyék. Ezért hol és mikor csak lehet, a’ katholikus törvények és szent szokások elleni cselekedeteket teszik divatossá, a’ divatvilág’ hangjává. Meg is kisértenek incselkedéseikkel számtalan hiú és vi- gyáztalan embert, kik ha nem is névvel, de cselekedettel készebbek hitüket megtagadni, mint a’ gonoszkodóktól felkapott divat’ hangját megsérteni. Mert micsoda nevetséges szörszál- hasogatásnak vagy bárgyuságnak tekintetnék, ha p. o. egy magát a miveitek’ osztályába *) *) Sirák 31, 10.
