A Győri Püspökség Körlevelei, 1857
Tartalomjegyzék
4 Avagy talán a’ föld’ kerekségén elszéledett, és mindenütt több kevesebb számmal találtató jámbor és istenfélő keresztény katholikus lelkek, ezek az emberiségnek valóságos ékes gyöngyei, ezek az erénynek és önfeláldozásnak eleven példái, mondom ezek a1 jó lelkek talán nem tudnának állati életet viselni ép úgy, mint az istentelenek? Mit gondoltok, a1 most igazán becsületes életű jó keresztény katholikus hívek nem tudnák a’ tilos gyönyöröket ép úgy élvezni, a’ kéjjel telt poharat ép olly készséggel kiüríteni, valamint ezt cselekszik különösen a’ városokban nagyobb számmal található sybarita-vázok, a’ kora ifjúságban elvénült szerencsétlen hitetlenek? Mit gondoltok, a1 most igazságos és könyörületes keresztény katholikus igen sok alkalommal nem tudna lenni kártevő, csaló, uzsorás? valamint hogy illyenek a1 keresztény hit nélküli magukat tettető ál emberbarátok, mig czinkosságuk napfényre nem jő, mindig úgy nevezett becsületes emberek? Mit gondoltok, mondom, a1 most istenfélő jó keresztény katholikus hívek nem tudnáuak-e rósz emberek lenni? Oh bizonyára! ők is emberek, test- és vérből szerkesztvék, a’ föld’ csiklandós élveitől ők is érdekelvék. Mindegyik közölök is elmondhatja magáról: „ember vagyok és semmi emberit magamtól idegennek nem gondolok.“ Váljon mi fékezi, mi teszi tehát a’ jó keresztény katholikust erényes, tiszta életű, igazságos, irgalmas, és még a rejtekben, az éjnek setéiében is igazán becsületes emberré ? A’ hitnek égi ajándéka, melly által az ember az Istent későn korán szemei előtt hordozza, Istenért magát a’ gonosz elvetemülésnek minden árnyékától visszatartja, Istenért magát a’ legdícsőbb és leghősiebb erényes tettekre elhatározza; Istenért már az indulatokat megtöri magában, sőt a’ rósz gondolatoktól is óvakodik, annál inkább kerül minden undokságot, tudván, hogy a1 bűn ismét ördög’ rabjává aljasítja a’ Jézus’ drága yérén megváltott keresztényt, tudván, hogy ennek nem csak lelke az Istené, hanem teste is, mennyiben az Jézusnak tagja és a’ Szentléleknek temploma. Istenért ápolja a’ beteget, eteti az éhezőt, ruházza a’ mezítelent, tudván, hogy Jézust magát ápolja a’ betegben, eteti az éhezőben, ruházza a’ mezetlenben. — Ezt az égi szikrát köteles a’ püspök híveinek szivében tenyészteni, ezt a1 világító szövétneket tartozik elöltök hordozni, ennek malasztjával köteles a’ hitetlenek’ szivét meglágyítani. Otet mint az apostoloknak utódját illetik ugyanis különösebben az igék : „elmen vén az egész világra, prédikáljátok az evangéliumot minden teremtett állatnak: ki hiszen és m egkere sz telkedik, üd vőzül, ki p edig ne m hisz en, elkárh ozik.“ Ezt a’ hittenyésztésnek kötelességét követei a’ püspöktől az anyaszentegyház is, melly ép ezért a’ felszenteltetés’ alkalmával erre vonatkozó komoly kérdéseket intéz a’ fel— szentelendőhöz, és azokra határozott feleleteket is kiván tőle. így p. o. felszentelte- tésem’ alkalmával engemet is nyíltan felszólított a’ felszentelő kegyelmes érsek, mondván: „akarod-e azokra, miket a’ szentirásból megértesz, a’ népet, melly- nek felszentelendő vagy, mind szóval mind példával tanítani?“ És én feleltem: „akarom.“ Ismét kérdezett: „akarod-e a1 szent atyák’ hagyományait, a’ szent és apostoli széknek rendeletéit tisztelettel fogadni, tani tani és megtartani?“ Ismét feleltem: „akarom.“ Sőt még némelly hitágazatok, u. m. a’ Sz. Háromság’, a' megtestesülés1 titkai, a’ Szentlélek1 igaz istensége, a1 ka\
