A Győri Püspökség Körlevelei, 1857
Tartalomjegyzék
9 mellyitek hol vagy mikor megütközhetik bennem, nem tudhatom. És hogy felelhetnék meg én gyenge ember hivatásom’ ezen részének? De ha az Apostol kész volt átok lenni az atyafiakért, nekem is készen kell magamat oda egednem a1 ti üdvösségte- kért, csakhogy minden jóra építhesselek benneteket, „nem én pedig, hanem az Isten’ kegyelme énvelem“ *). Úgy de ha én köteleztetem nektek jó példával világoskodni: ti is tartoztok az én lépéseimet a’ szeretetnek mérlegével vizsgálni. Mellyik lépésem kit mennyire építhessen, meghatározni nem tőlem függ. A’ farizeus mindenütt tud szálkát találni. A’ szerető keresztény szív pedig mindenütt kész mentséget vagy takarót keresni. Átkozott Kám az, ki atyjának meztelenségében tudja pokolbeli kárörömét találni. Áldottak ellenben, mint Sem és Jáfet azok, kik a’ gyarlóságot takarva, a’ fiúi tiszteletet mindenkor szent kötelességöknek tudják ismerni. Csak legyen kebletekben irántam Krisztusért szerető szív, majd meg fogjátok találni magam’ viselésében, mikor ’s hogyan épüljetek. „A1 szeretet tűrő, kegyes, nem gondol gonoszt, nem örvendez a’ hamisságon, örvendez pedig az igazságon“ 2). De hátra van még említenem püspöki hivatásomnak legkeserübb részét, a’ gonoszoknak fenyítétét. III. Emberek vagyunk és emberek között élünk, nem csak észtől de érdektől is, nem csak szeretettől de félelemtől is vezéreltetünk. Illy roppant erkölcsi testületben, mint a’ katholika anyaszentegyháznak nagy társasága, lehetetlen hogy mirigyes tagok is ne létezzenek, mellyeket az ép és egészséges részektől vagy elválasztani, vagy égetve metélve orvosolni szükséges. Vagy más szóval: ennyi ember között lehetetlen hogy megrögzött gonoszok is ne találtassanak, kiket pedig mind azért, hogy megjobbul- janak, mind azért, hogy a’ jók általuk el ne romoljanak, fenyíteni szükséges. Minthogy pedig a’ püspök egyházi, lelki, és nem világi hivatalt visel, úgymint ki csak a’ léleknek üdvösségére vonatkozó dolgoknak vezetésével, nem pedig a’ földi ügyeknek elintézésével foglalatoskodik: természetes, hogy az általa gyakorlott fenyítés is csak lelki és nem testi lehet. Illyen lelki fenyítés p. o. az egyházbóli kizáratás, a’ szent- ségektőli eltiltás, az egyházi foglalatosságoktól- valamint az egyházi szolgálattól! megfosztás s. t. b. r • Es a’ fenyítés’ ezen kötelessége az elöljárói hivatásnak legszomorúbb része. Vagy mi öröme lehetne lelki elöljárónak valaki’ keserű megrovásában? Es pedig még sincs hatalmában, azt egészen mellőzni, különben mikor a’ gonoszokat kíméli, a’ jókat sérti. Midőn ellenben, a' Szentlélek’ tanúsága szerint ,,a’ dögleletes megostoroz- tatván, a’ bolond bölcsebb lészen: ha pedig megdorgálod a’ bölcset, megérti az oktatást“3). Ezen fenyitési kötelességet maga sz. Pál apostol is gyakorolta, p. o. a’ korintusi vérfertóztelőre nézve4), és arra Timotheus és Titus tanítványait is komolyan figyel— *) 1. Kor. 15, 10. ’) I. Kor. 13, 4. 6. 8) Péld. 19, 25. *) I. Kor. 5. 3
