Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1943

10 vendégét, ahol alkalma volt megismerni a még nagyon fiatal, szép Margitot. Heves szerelemre gerjedt iránta és megkérte kezét. Béla szívesen adta beleegyezését ehhez a házassághoz, de Margit ellen­állásán ez a házassági terv is hajótörést szenvedett. Margit sze­rencséjére Béla és Ottokár között Stájerország miatt á viszony el­hiaegült. Ottokár az Északi-tengertől az Adriai-tengerig terjedő nagy szláv birodalom megszervezését tervezte. Ezért Stájerország megszerzésére törekedett. Ez sikerült is neki. A stájerokat a ma­gyarok ellen izgatta. A stájerok fellázadtak, és Ottokár segítsé­gével a magyarokat István helytartóval együtt elűzték. Béla Stájer­ország elvesztésébe nem nyugodott bele. A Mona folyó mellett 1260-ban ismét összeütközött a két király. Ottokár győzött. A békét Bécsben kötötték meg. Ottokár megint megkérte a már 19 éves Margit kezét. Béla nagy örömmel lépett volna rokoni összekötte­tésbe a hatalmas cseh királlyal, aki az újra fenyegető tatár vesze­delem ellen is hathatós támogatást ígért Bélának. A király is, a királyné is nagyon kérték leányukat, hogy tegye le a fátvolt, és fényes királynői ruhával cserélje fel az egyszerű szerzetesi ruhát. Margit azonban most sem lett hűtlen égi jegyeséhez, az égi vő­legényt nem cserélte fel a földi vőlegénnyel. Mikor a király és a királyné "Margitot a szülők iránti engedelmességre figyelmeztették, Krisztus eme szavait idézte nekik: ».Aki nem hagyja el értem apját s anyját, nem lehet az én tanítványom.« Margit ismét győzött. Hogy lehetetlenné tegyen minden to­vábbi házassági zaklatást, engedélyt kért arra, hogy letehesse az örökös ünnepélyes szerzetesi fogad'almat, vagyis hogy megkaphassa a konszekrációt. Kérését teljesítették. Fényes egyházi ünnepség keretében tette le 1261. június 14-én az ünnepélyes fogadalmat. A konszekrációs szertartást Fülöp esztergomi érsek végezte a váci és a nyitrai püspökök segédletével sok pap és szerzetes jelenlété­ben. Margit boldogsága határtalan volt, mert azt hitte, hogy most már zavartalanul élheti az ő áldozatos, imádságos szerzetesi eletét halála napjáig. Csalódott. Még nem ürítette ki fenékig a keserűség poharát. Még sok lelki fájdlalmat kellett neki elviselni. Házassági tervekkel egy ideig nem zaklatták, de nagy lelki fájdalmat okozott neki apja és István ibátyja között ikitört háború. István trónörökös Stájerország elvesztése után Erdélyt kapta meg, de nem teljes királyi hatalommal, pedig István ezt követelte apjától. A sok huza-vonának háború lett a vége. Margit aggódott apjáért, anyjáért. Nagyon szerette István bátyját is. Nagy fájdal­mat okozott neki az ismét hiába kionto/t ártatlan magyar vér is. Sok imádsággal és virrasztással s emellett kemény vezeklésekkel kérte az Istentől a békülékenység kegyelmét a harcoló felek szá­mára. Kérése meghallgatást nyert. Az apa és fiú 1265-ben a szi­geti kolostorban kibékültek. Margit szíve valósággal repesett az örömtől a béke hírére. Örömét négy év múlva 1269-ben ismét szomorúság váltotta fel. Anjou Károly nápolyi király követei jelentek meg ebben az évben Budán, hogy uruk számára megkérjék Margit kezét. Béla szívesen fogadta a nápolyi király követeit, leányát is szívesen feleségül

Next

/
Oldalképek
Tartalom