Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1943

71 deje millió és millió magyar ifjú és lány az évnek majdnem felét az iskolától távol éli. Micsoda pusztulást okozna ez a nemzet lelki kincstárában, ha nem élne a magyar ifjúság lelkében az eleven tudat, hogv ezt az értékes időt nem hagyhatjuk veszendőbe menni. Hiszep a fiatalság évei adják a férfi élet lelki és szellemi megalapozását, ekkor kell a hivatás tudatának is kialakulni. »Leibniz már tizennégy éves korában tudta, hogy filozófus, Grotius, hogy jogász, Pascal, hogy matematikus, Mill, hogy logikus lesz — mondja Kornis: A Tudományos Gondolkodás című könyvében. Helmholtz már serdülő korában biztos benne,, hogy a természetbúvár Davv és Liebig, hogy a kémikuSj Carnot és Monge^ hogy a matematikus. Darwin

v hoev a 'zoolóírus. Ranke^ hoey a hisztórikus hivatása vár reá.« Nagy csapás lenne, ha ugyanebben az életkorban a magyar ifjúságnak csak a játék, szórakozás, esetleg közben némi szükségszerű fizikai munka töltené ki idejét,, s hiányoznék belőle az eszmények.szeretete és a magasabbra vágyódó szellemi törekvés. Nein szabad a hónapokon át tartó szellemi elernyedésnek uralomra jutni, mert ez az erkölcsi akaraterőre is végzetes lenne. »Az erkölcsi akaraterő ugyanis — mondja Spranger egyik tanulmányában csak abból a lendületből fakadhat, amely az ifjú lelkét virágzása idején jellemzi. IIa ez az eszményiség elmaradt, a szükséges lelkület semmiféle következő fokon nem pótolható többé. Az ifjúkor eszményeiből kell kitelnie az egész élet kincseinek.« A hazáját szerető magyar ifjúnak annyi lelkesítő eszménye lehet, az önképzés és a közösségért végzett áldozatos munka annyi szép feladata hívogathatja, hogy seminiképen sem süllyedhet el a renyhe semmittevés fertőjében. Ez a hivatástudata erőt is ad neki. »Az emberek megnőnek — mondja Carrel Az Ismeretlen (Ember című munkájában —, ha valami magasrendű föladat inspirálja őket, ha óriási látóköröket szemlélnek. Akiben a nagy kaland utáni szen . vedély tüze lángol, annak nem olyan nehéz dolog az önfeláldozás.« Ennek az önfeláldozó lelkületnek kell lángra lobbanni a magyar ifjak szívében. Azután következik a naponkénti hűséges helytállás próbája. Ez azonban »csak ott fog sikerülni — mondja Spranger — ahol az eszmeszerüség végül a vallásos meggyőződés még magasabb fényébe emelkedik... Minden tulajdonképeni erő a magasságból jön!<. Ide a magasba emelkedjék gondolatunk; erőforrásunk és céljaink segítője Isten legyen, s akkor meg les'z bennünk a kitartás eszményeinkért való harcunkban. Harc nélkül nincs győzelem, de szomorú fiatalság lenne, amelyik megijed a ráváró harctól. Nem félek attól, hogy a régi magyar erények kialudtak már a magyar iljúság lelkében

v s ezért bizalommal fordulok diákjainkhoz, hogy buzdítsam őket a nagy feladatra: Istennel szívünkben fel a nagy munkára; cél a szebb magyar jövendő. Dr. Holenda Barnabás,