Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
4 A látható külső alkotásoknál azonban még fontosabb a csendes, belső építő munka, amely Krizosztom főapátban szívós vezetőt kapott. Imádságos lelkülete volt ehhez az erőforrás, a szeretet tüzelte, de a tüzes lélek buzgóságát helyes egyensúlyba tartotta reális érzéke, amely mindig megmutatta a lehetőségek határait. Sohasem volt túlzó célkitűzéseiben, de ezeket azután szívós kitartással meg is valósította. Rendjén belül folytatta a lelkeket erősítő nevelő munkát, és sohasem sajnált semmi áldozatot, ha a rend lelki, szellemi erőinek fejlesztésétől volt szó. De éber szemmel figyelte a nemzeti közősség problémáit, nehézségeit is. Az elmúlt évtizedekben szükség volt szívós, kitartó munkásokra, hogy a liberális időkben hitében meggyöngült magyar intelligencia újra a Regnum Marianum vezető rétegévé válhasson. A Prohászka által megkezdett uttörést méltó utódok folytatták, s ebből a munkából az ősi pannonhalmi kolostor és annak tüzes lelkű és tüzes szavú főapátja is kivették részüket. Jelentősebb alkalmakkor mindig gyakrabban hallatta szavát, mindenütt szívesen hallgatták az országos nevü szónokot, s a magyar társadalom már megszokta, hogy a pannonhalmi főapát minden megnyilvánulása irányt mutat és új utakat jelez. Legújabban a keresztény felekezeteket egymáshoz közelebb hozó mozgalom kapott Tőle értékes indításokat és tartalmas gondolatokat. Az idegenbe szakadt magyarság sorsa is szivén feküdt, s ez bírta rá, hogy a Délamerikába szakadt magyarság lelki gondozására megalapítsa a brazíliai magyar bencés telepet. Munkájának eredményességét nagyban előmozdítja megnyerő, szeretetteljes egyénisége, amelyik együttérez mások gondjaival és mindig kész mindenkin segíteni. Sok kérés jut el hozzá, s ha rajta múlik, ezekből egy sem marad teljesítetlenül. Sok szegény diákunk is élvezte már atyai szivének támogatását. Munkájában nem kereste soha a külső elismerést, ezért nem is soroljuk fel a kitüntetéseket, amelyek érték. Ezek úgysem akarnak le zárói lenni egy értékes élet munkásságának, hanem — mint a jubileumi ünneplés is — csak egy pillanatnyi megállást jelentenek, amelyet még értékesebb munka követ. A főapátság második évtizedének nyitányánál a győri bencés gimnázium is beáll az ünneplök sorába, s úgy érezzük, erre különös jogunk van: hiszen a győri gimnázium igazgatói székéből lépett főapát urunk a rend élére. Kifejezzük szeretetünket és hódolatunkat, de ehhez mindjárt hozzácsatoljuk buzgó könyőrgésünket, hogy az ég ura adjon a mi főapátunknak, kegyes atyánknak bőséges erőt és kegyelmet, hogy a rend és a haza javára még sokáig kamatoztathassa nemes lelkének minden gazdagságát, és minél többet valósithasson meg nagy gondolataiból. Adja Isten, hogy az első évtizedben megalapozott életmű a következő években még teljesebb kibontakozáshoz jusson és új színekkel, értékekkel gazdagodjék. Ezért imádkoztunk a jubileumi szentmisén.